Haja búja, nincsen púpa,
Megette a juhász kutya,
Majd ha sütünk, akkor eszünk kenyerkét.

A gyermek altatásakor, ringatásakor a felnőttek éneklik a pólyás babáknak az álomba ringató, finom ritmusú dalt. Ez a dallamkincs alkotja a pici baba első zenei élményét, és ez a felnőttek, de különösen az anya ösztönszerű megnyilvánulása az altatáskor, dajkáláskor, ringatáskor. Ezek a dalocskák a lehető legegyszerűbbek. Hangterjedelmük két- esetleg három hangtávolság. Halkan, nyújtottan énekelték, hogy minél előbb elaludjon a pici gyermek. A gyermekdaloknak ezek a legősibb, a legrégibb változatai.
A gyermekek, amikor a felnőttek magatartását, munkáját utánozzák „élik a felnőttek életét”. Amikor az anyuka szerepét eljátsszák a játékban, ugyanúgy altatják ők is a babájukat, ahogy azt a felnőttektől látják, hallják. Az altató dalok így kettős szerepet töltenek be. Játékdalként a legkisebb, 3-5 éves lányok játékai közé tartoznak. Ezekhez a játékdalokhoz nem tartozik térforma. A dal ritmusára dajkáló, ringató mozdulatokat végeznek babájukkal a karjukon, a bölcsőben ringatás közben, esetleg a kocsiban.
Amikor rákérdeztem az altatódal szerepére, a koloni Balkó Juli néni, nevetve mondta: „Hát akkor énekelték, amikor a picinyeket alították (altatták).”