Én és a sógorom

A gyerekek körbe, félkörbe vagy sorba állnak, aztán kijelölnek maguk közül valakit, aki elmondja a kiolvasót. Ha nem tudnak megegyezni a jelölésben, akkor a legidősebb vagy legfiatalabb játékost bízzák meg a kiszámolás végrehajtásával.
Minthogy általában több kiolvasó-versikét ismernek, a kiszámoló közli a többiekkel, hogy melyiket fogja elmondani. A szöveget apró egységekre tagolva mondja, s minden egység kimondásakor kezével megérint egy-egy játékost, vagy egyszerűen csak rájuk mutat. A mondókát saját magán kezdi, esetleg bal kéz felőli szomszédján, majd körbe folytatja.
Akire a kiolvasó utolsó méretegysége (negyed) jut, az kiesik vagy félreáll a körből. Ha a kiszámolást végző játékosra jut az utolsó szótag, két megoldás lehetséges. Vagy folytatja a kiszámolást oly módon, hogy magát kihagyja belőle, vagy egy másik játékos – rendszeint az eddigi kiszámoló bal oldalán álló – veszi át a kiszámoló szerepét.
Aki utolsónak marad a körben, az lesz a kergető vagy kereső, illetve fogó vagy hunyó. A hosszabb kiszámolókat általában csak egyszer mondják el.

Én és a sógorom,
Mentünk a motoron.
A motor felborult,
A sógor elgurult.
Mentem a csendőrért,
A csendőr mentőért,
Míg a mentő döcögött,
A sógor megdöglött.

Tallós, 1967 / Győri László (15)

VÁLTOZATOK:

A 4. sor után:

Arra jött egy csendőr,
Hívta a rendőrt,
Rendőr hívta a mentőt,
A mentő bedöglött,
A sógor megdöglött.

Kajal, 1970 / Madarász Zoltán (15)

Bevitték a kórházba,
Rátették a vaságyra.
Ott nyomott egy bogarat,
Icikét-picikét,
Megcsípte a s…ecskéd.

Kajal, 1970 / Gőcze Éva (15)