Egyedem-begyedem

Fogócska – Meghatározott futó és meghatározott helyszín

A szabadban szokták játszani, legtöbbször a házak közelében fekvő valamilyen kis dombocska mellett, fiúk, lányok együtt is. A legmagasabb vagy legidősebb játékost felküldik a dombra, a többiek pedig a dombot körüállják. A dombon álló énekelni kezd:

1. Egyedem-begyedem,
Állok a helyemen.
Ha van egy kis kenyerem,
Szívesen megeszem,
Egyedem-begyedem.

Az ének alatt a játékosok közül valamelyik befut a legközelebbi házba egy darabka kenyérért vagy kifliért. Amikor visszafut, beleharap a kenyérbe, majd a maradék kenyérdarabot a magasba emeli, és dicsekvő hangon énekli:

2. Egyedem-begyedem,
Állok a helyemen.
Van egy kis kenyerem,
Szívesen megeszem,
Egyedem-begyedem.

Erre a dombon álló kergetni kezdi, hogy elvegye tőle a kenyeret. Ha ez sikerül neki, egyet ő is harap a kenyérből, és felfut vele a dombra, ahol azt győztesen a magasba emeli. A kenyér megszerzése azonban nem könnyű feladat, mert a játékosok egymás között adogathatják, és bármelyikük felfuthat vele a dombra. Persze a kergető igyekszik ezt megakadályozni.
Akinek sikerül a kenyérrel feljutnia a dombra, az lesz az új kergető. Egyébként a játék a leírt módon ismétlődik. Eltérés csupán abban van, hogy most már nem kell a házba futni kenyérért; a játék végén mindig leteszik egy bizonyos helyre, és az ének végén odafutnak érte.

Kajal, 1970 / Szépvölgyi Edit (13)