Egy, három!

Fiúk és lányok egyaránt játszották. Név helyett mindenkinek volt egy száma, tehát ahányan játszottak, annyi szám szerepelt. A játékot mindig az egyes számú játékos kezdte; saját számát mondva egy további játékost is megnevezett mellette, közben tapsolt. Például:
– Egy, három!
A harmadik számú játékos hasonlóképpen cselekedett, s a többiek szintén.
Aki eltévesztette vagy nem tudta gyorsan fotytatni a játékot, az zálogot adott.

Vágkirályfa, 1972 / Vincze Istvánné (35)