Inkább lányok szokták játszani. Egymást kézen fogva kört alkotnak, egy pedig a kör közepére áll. Ezután a kör és a középen álló játékos ellentétes irányban forogni kezdenek, közben mindnyájan énekelnek:

Ég a gyertya, ég,
El ne aludjék!
Aki lángot akar látni,
Mind leguggoljék!

A dal végén a kör megáll, a középen álló pedig valamely játékossal szembefordulva tovább énekel:

Sóder, sóder a lábam alatt, galambom,
Aki itt a legszebb, tőlem puszit kap.

Közben a dalocska negyed értékeire a két játékos tapsol, oly módon, hogy hol a jobb kezüket ütik össze, hol a balt, s a két összeütés között külön-külön is tapsolnak egyet.
Az ének befejeztével a két játékos szájon csókolja egymást, aztán szerepet cserélnek, s a játék a leírt módon ismétlődhet elölről.

Nagymácséd, 1971 / Lancz Márta (13)

A gyűjtő megjegyzése:

Az MNT-I.-ben olvashatjuk: „A játék neve »párnatánc«, ott is, hol csak kendőt terítenek le, sőt »párnázás« még ott is, hol már kendő sincs, csak párcsere.” (735. old.)

VÁLTOZAT:

Az Ég a gyertya, ég játék második részének önálló változata. A gyerekek egymás kezét fogva kört atkotnak, majd az alábbi dalocskát énekelve körbejárnak:

Sóder, sóder a lábam alatt,
Aki itt a legszebb, tőlem csókot kap.

Eközben a játékosok egyike a körben a körrel ellentétes irányban körbejár. Az ének végére érve az általa választott játékos előtt megáll, azután mindketten letérdelnek. A kör újraénekli a dalt, de most már helyben állva s a dal ritmusára tapsolva. A dal végén a két játékos megcsókolja egymást.
A játék a két főszereplő helycseréje után elölről ismétlődik.

Vágkirályfa, 1972 / Sandula Katalin (14), Szulló Julianna (14)