A falu fiatal lányai, hogy szórakoztassák magukat, vasárnap délutánonként elindultak a fölső faluvégről, és az Eltörtítek hídunk lábát kezdetű népdallal hívogatták társaikat, hogy csatlakozzanak hozzájuk játszani. A dal egy felelgetős ének, amelyben az utcán vonuló lányok elénekeltek egy sort, és a hozzájuk csatlakozó társuk válaszolt rá. Közben, ahogy egyre többen lettek, már lehetett játszani a kapus-hidas játékot, ami abból állt, hogy a sorban elöl ballagó két lány felemelt kezeiket összefogva kaput tartott, amely alatt az újonnan jövőknek át kellett bújniuk. Így vonultak, kaput tartva, átbújva és énekelve a felvégről az alvég irányába, és lettek egyre többen.
Amikor végigértek a falun, a Kangyi-közön kimentek a Temető-dombra, és ott folytatták az éneklést. Körbeálltak, és körtáncot járva a Szántottam gyöpöt kezdetű népdalt énekelték. A körtánchoz tartoztak még a Van csizmám, de nincsen sarka és az Éla éla éluska kezdetű népdalok.
A faluban a legények is tanúi voltak a lányok vonulásának, és mire a dombon befejeződött a körtánc, addigra a fiatal férfiak is kiballagtak a falu fölötti tisztásra, és eztán már párokban folytatták a táncot. Keresztben összefogták a kezüket, és miközben a Zsim-zsom kezdetű népdalt énekelték, gyors forgásba kezdtek. A pörgés-forgás kora estig is eltartott, és a fiatalok éneke a magasból az emberek nagy örömére, a faluba is szépen behallatszott.

Dalok (kattints a címre):

Eltörtítek hídunk lábát
Szántottam gyöpöt
Ismerem, ismerem
Járjátok, fújjátok a madari táncot
Járom az Úr házát
Kacs, kacs