A szabadban játszották, tetszés szerinti számban. Vájtak a földbe egy kb. 15 centiméter átmérőjű lyukat, s ebbe beletették a labdát. Ezután a lyuk körül – vagy 2 méterre – kb. 8-10 centiméter átmérőjű lyukakat vájtak ki, eggyel kevesebbet, mint ahányan voltak. Végezetül mindenki vágott magának 1-2 m hosszúságú botot.
Ezután a játékosok a központi lyukat körülállták, majd körbe járva a lépések ütemére mondták:

Csűr, csűr egy,
Csűr, csűr kettő,
Csűr, csűr három!

Háromra a játékosok szétszaladtak, hogy botjuk végét beletegyék valamelyik lyukba. Akinek nem jutott lyuk, az középre ment, és botja végét a labdára helyezte.
A játék további részében a gyerekek feladata az volt, hogy a központi lyukból kilökjék a labdát. Persze ezt az őrködő játékos igyekezett megakadályozni. Ha a játékosok által őrizetlenül hagyott lyukak valamelyikébe sikerült beletennie a saját botja végét, mielőtt a védelme alatt álló labdát kiütötték volna, az elfoglalt lyuk tulajdonosával szerepet cserélt.
Tetszés szerinti ideig játszották.

Alsóhatár, 1972 / Szalai Nándor (64)