Csöm, csöm, gyűrű, kollár gyűrű,
Nálam, nálam, kisfiadnál,
Ellenbéli szomszédodnál.
Gyere be, pásztor, megsült a pókaszar!
Ti mi ho daj, ti mi ho daj, te add ide!
Két játékost kiválasztanak vagy kiszámolóval kijelölnek. Az egyik lesz az osztó, vagy a gazda, a másik meg a kereső. A kereső elmegy hunyni, elfordul és betakarja a szemét. A többiek, akik körben guggolnak, összeteszik maguk előtt a kezüket és énekelnek. A gazda a nála levő fadarabkát – gyűrűt – „osztogatja”, közben az egyik gyerek kezébe helyezi. Amikor véget ér a dal, a gazda hívja a hunyót:
– Gyere be pásztor!
Erre a kereső bejön, és igyekszik kitalálni, hogy kinél lehet a gyűrű. Keresés közben mondogatja: „Ti mi ho daj, ti mi…” (szlovák: Ty mi ho daj – te add oda nekem).
Háromszor találgathat. Ha kitalálja, szerepet cserélnek, ha nem, továbbra is ő marad a kereső. A gazda végig megmarad a szerepében. Ha a játékosok kevesen vannak, akkor játszhatják sorban is.
