Csíve a csűginek

Mind a fiúk, mind a lányok körében ismert játék. A szabadban játsszák, tetszés szerinti számban. A terepen húznak egy egyenes vonalat. A vonaltól kb. 3 méterre – mindig az egyik oldalon – felsorakoznak a játékosok, kezükben kb. 30 centiméteres botokkal. A vonal közepén egymás tetejére van állítva három konzervdoboz; őrzésükre egy játékost állítanak, aki a vonal egyik végére rajzolt kis négyzet alakú „házikóban“ tartózkodik, vagy egyszerűen csak a vonal egyik végén áll, kezében kis labdát tartva.
A játék azzal kezdődik, hogy a gyerekek sorra átdobálják botjaikat a vonal túlsó oldalára. Mikor az utolsó játékos is átdobta, mindannyian futásnak erednek, hogy visszahozzák botjaikat, ki-ki a sajátját. A vonalon átlépve azonban a feladat nehézzé válik, mivel az oldalt álló játékos a labdával megdobhatja őket. Hogy ezt elkerüljék, botjukat gyorsan felkapják, és futnak vissza a helyükre, miközben igyekeznek botjukkal ledöntögetni vagy lábbal felrúgni a dobozokat.
A labdát kezelő játékos ugyanis addig nem dobhat, míg a dobozokat föl nem állította. Amíg a dobozok feldöntetlenül állanak, a dobó csak a házikójából dobhat. Ha azonban a dobozokat fel kellett állítania, az állítás helyéről is dobhat.

Az a játékos, aki a vonalon keresztben terpeszbe áll, és azt mondja, hogy „csíve a csűginek“, a dobás elől védve van. Ebből az állásból, mihelyt alkalma adódik rá, kifuthat. A dobó azonban egyetlen esetben sem futhat utána a vonal másik oldalára.
Akit a dobónak sikerül labdáiával eltalálnia, azzal szerepet cserél.

Negyed, 1972 / Döme Erzsébet (12), Takács Sándor (13)

VÁLTOZAT:

Névváltozat:

CSÍVÉT A CSŰGNEK

Negyed, 1972 / Takács Sándor (13)