Alakoskodás több főszereplővel

Lányok szokták játszani, tetszés szerinti páros számban. Székeket raknak egymás mellé, aztán két egyenlő számú csoportra oszlanak.
Egyik csoportban vannak a „borbélyok“, a másikban pedig a „vendégek“. A borbélyok – fésűvel a kezükben – a székek mellé állnak, és várják a vendégeket. Azok csakhamar meg is érkeznek, köszönnek:
– Jó napot kívánok!
– Jó napot! – felelik a borbélyok, majd kedveskedve székkel kínálják a melléjük lépő vendégeket:
– Tessék, üljön le. Milyen frizurát parancsol?
– Nem is tudom, hogy ebbű a kócos hajambú mit csináljak – sopánkodik a kérdezett vendég, aztán mégis dönt: – Legyen szíves, csinálja meg úgy, tegye lófarokba, tupírozza föl, és hajkapoccsal tűzze ide! (Mutatja.)
Az illető borbély eleget tesz a kérésnek, dolgozik. Közben különbözű dolgokról beszélgetnek az idűjárásról, a táncdalokról, a rádió és televízió mûsorairól, az otthon maradt gyerekekről, a divatról stb.
Egyik-másik vendég néha felszisszen:
– Jaj, ne húzza annyira a hajamot!
Esetleg a borbély töri meg a párbeszédet egy-egy közbevetett mondattal :
– Adogassa csak a hajkapcsokot!
Természetesen a párbeszéd minden borbély és vendég között másképpen alakul. Tartalmát és hosszúságát a szereplők fantáziája és beszélőkészsége szabja meg. Ha a frizura elkészült, a párbeszéd többnyire ilyenféle:
– Nagyon szépen köszönöm, mennyit fogok fizetni?
– Tizenkét koronát.
– Tessék. (Pénzt vagy annak hiányában kavicsokat, fadarabkákat, stb. nyújt át.)
– Köszönöm
– Viszontlátásra
– Viszontlátásra. Máskor is legyen szerencsém.
A játék ismétlésekor a borbélyok lesznek a vendégek, a vendégek pedig a borbélyok.

Diószeg, 1970 / Nagy Mária (12), Ruman Anna (14), Szalay Mária (12)