Ácsok vagyunk

Sokféle vonulás – Páros vonulás

A gyerekek párosával egymás mögé álltak. A játék bevezető része az utolsó és az első pár közti párbeszéd volt. A párbeszédet az utolsó pár kezdte:
– Ácsok vagyunk, ásétozunk,
Koporsókat kifaragunk.
– Mivel aranyoztok?
– Rézzel és ólommal.
– Réz igen repedékeny,
Ólom igen olvadékony,
Vaskapunak a vámjai vagyunk.
– Mik a vámjai?
– Egy szép lány meg egy piros alma.
– Piros alma most bimbózik,
Barna kislány most búcsózik.
Az utolsó mondatot egyszerre mondták mindnyájan:
– Bújj, bújj, bokros!
Ennél a mondatnál a párok egybekulcsolt kezüket a fejük fölé emelve „kaput“ tartottak, mely alatt az utolsó pár versenyszerűen előrefutott. Ily módon az utolsókból mindig elsők lettek.
A játék akkor ért véget, ha már mindenki futott.

Hidaskürt, 1971 / Klabuzai Endréné (38)

VÁLTOZAT:

A játékosok – többnyire lányok – két egyenlő számú csoportra oszlottak, majd a csoportok kettes oszlopba felsorakoztak és egymással szembeálltak. A párbeszéd (lásd előző változat) az első párok között hangzott el. Amikor a párbeszéd végéhez értek, az első párok kivételével mindannyian, kezüket a fejük fölé emelve, egybekulcsolták ujjaikat, s így „kapúkat“ alkottak. Ekkor az első párok hirtelen megfordultak, és egymás kezét fogva végigfutottak saját csoportjuk kapujain, s mint kapualkotók csatlakoztak a csoportjukhoz. Játszották úgy is, hogy a párok a szemben levő kapúkon futottak át, s így a játék végére a csoportok kicserélődtek. A játék lényege a párok versenyfutása volt. Amelyik pár hamarább ért át a kapukon, az lett a győztes.
Ha már minden pár futott, összegezték az eredményt; amelyik csoportban több pár szerepelt győztesként, az a csoport lett a verseny győztese.

Vezekény, 1968 / Sidó Gyuláné (70)