Ácsok vagyunk
Sokféle vonulás – Az átbúvó sor
Az idősebb korosztály játékai közé tartozott. Inkább lányok játszották. Ketten egymással szembeálltak, s kezüket egybetéve alacsony „kaput“ tartottak. A többiek a kapuval szemben felsorakoztak egymás mögé, és várták, hogy a „kapusok“ megszólítsák őket.
A kapusok és a sor között a következő párbeszéd hangzott el:
– Ácsok vagyunk, ásétozunk,
Fenyőfábul fönt faragunk,
Ingyen aranyozunk.
– Mivel aranyoztok?
– Rézzel és ólommal.
– Ólom igen olvadékos,
Réz igen repedékes,
Vaskapunak vámjo van.
– Micsoda vámjo van?
– Piros alma most bimbózik,
Egy szép leány most búcsúzik…
A befejező mondatot – melynél a kapusok kezüket magasabbra emelve hirtelen kinyitották a kaput – közösen mondták:
– Bújj, bújj, bukros, kukurikú!
Erre a sor gyorsan elindult, hogy a nyitott kapun minél többen átbújjanak, ugyanis a „kukurikú“ elhangzása után a kapusok ismét lecsukták a kaput. Amelyik játékos a kapuban rekedt, az – a megegyezés szerint – vagy kiesett a játékból, vagy pedig beállt valamelyik kapus háta mögé, hogy hasonló sorsú társ érkezésekor ő is kaput alkosson.
Ismétléskor a párbeszédet tehát egyre több kapus mondta.
A játékot a jobb vagy bal oldali kapus kerülgetésével mindaddig fotytatták, míg a sor el nem fogyott.
Vezekény, 1968 / Sidó Gyuláné (70)
VÁLTOZAT:
– Ácsok, ácsok, ácsok vagyunk,
Fény őfábul kifaragunk,
Mivel aranyozzunk ?
– Rézzel és ólommal.
– Réz igen repedékes,
Ólom igen olvadékos, Vaskapunak vámja vagyunk .
– Egy szép rózsa most bimbózik,
Királyleány most babázik.
– Bújj, bújj, bokréta!
Nagyfödémes, 1971 / Skuril Gáspár (75)
