Szlovákiai Magyar Művelődési Intézet - Dunaszerdahely
Maďarský osvetový inštitút na Slovensku, n.o. | Hungarian Cultural Institute in Slovakia | Dunajská Streda
a CSEMADOK szakmai háttérintézménye, a Felvidéki Magyar Értéktár kezelője

A néphagyományban ez a nap tele van tilalmakkal, jóslásokkal, amelyek az újév napjához kapcsolódó hiedelmekhez hasonlóan a következő esztendőre befolyással vannak.

A legenda szerint Lucia a keresztény hitéért halt vértanúhalált, a keresztény egyház azonban nem tartja történeti személynek. Legendája alapján a szembetegségben, vakságban szenvedők, a bűnbánó utcanők és a varrónők patrónusa. Neve a latin “lux”, azaz fény szóból származik.

A Gergely-féle naptárreform (1582) előtt az esztendő legrövidebb, egyúttal a téli napforduló kezdőnapja volt. A magyar néphit Luca alakja kettős, egyrészt kapcsolatos a legendabeli Szent Lucával, másrészt egy boszorkányszerű, rontó nőalakkal (lucapuca, lucaasszony). Ez utóbbi, kísértetszerű jelenség, aki ezen az éjszakán és napon az emberek, állatok kárát okozhatja.
Luca napját az egész magyar nyelvterületen gonoszjáró napnak tartották, ezért különösen a boszorkányok rontása ellen kellett védekezni. Tápió vidékén például az ólak ajtajára fokhagymával rajzoltak keresztet, miközben mondták: Luca, Luca, távol légy! Csallóközben Luca-napkor nem adtak ki semmit a házból, nehogy a boszorkány kezére kerülve bajt hozzon a házra. A boszorkányok felismerésére szolgált a lucaszék, melyet ezen a napon kezdtek el készíteni. A munka december 24-ig tartott. Aki pedig erre a székre állt az éjféli misén, meglátta, ki a boszorkány.
Luca napjához sokféle házasságjósló eljárás kapcsolódott, melyek többségét Luca és karácsony között kellett elvégezni. A leányok a szemétdombra állva hallgatóztak, és ahonnan a kutyaugatást vagy kakaskukorékolást hallották, úgy vélték, abból az irányból jön majd a jövendőbelijük. Jósoltak még lucacédulával, lucaággal is. Ehhez a naphoz női munkatilalmak kapcsolódtak. Országszerte úgy tartották, ha ezen a napon fonnának vagy varrnának, akkor ezzel bevarrnák a tyúkok fenekét. Nem volt szabad sütni, mert a kenyér kővé válik. Azonban voltak javasolt női munkák is, pl. a fejtő-, vagy bontómunkák. Úgy tartották, ha tollat fosztanak vagy babot fejtenek, a tyúkok könnyebben tojnak.
A lucázás vagy kotyolás, a fiúgyermekek házról házra járó, termékenységvarázsló szokása Nyugat- és Dél-Dunántúlon. Többnyire hajnalban, kisebb csoportokban mentek. A házba betérve engedélyt kértek, s ha megengedték, akkor ráültek egy tuskóra vagy szalmára és elkezdték az éneküket, mely az alábbi szöveggel kezdődött: Luca -Luca kity-kotty, tojjanak a tiktyok, luggyok! (azaz tyúkjaik, lúdjaik), majd termékenységvarázsló és jókívánságmondó szövegekkel folytatódott. Az ének és mondóka után szétszórták a konyhában a szalmát, majd várták, hogy a gazdasszony valami ajándékot (aszalt gyümölcsöt, almát, diót stb.) adjon nekik. A szalmát a gazdasszony a tyúkok alá tette, hogy jobban tojjanak. Ha nem kaptak adományt, fenyegetőztek: Egy csibéjük legyen, az is vak legyen!

A Kisalföldi Csallóközben és Nyitra vidékén a közelmúltban még élő népszokásként is megfigyelhető volt, hogy fehér lepelbe öltözött legények, esetleg lányok, asszonyok, arcukat belisztezik vagy fehér tüllkendőt tesznek, hogy felismerhetetlenek legyenek. Lisztbe mártott tollseprűvel sepregetnek. Egyes helyeken a lányokhoz jártak, másutt a gyerekeket ijesztgették. A Nyitra megyei Kolonban egy legény menyecskeruhába öltözött. Kontyot készítettek neki, a fejére keszkenőt borítottak. Társa köznapi, olykor ünnepi ruhát viselt. Arcát nyúlbőr takarta, melyen két nyílást vágtak a szemek számára, ez volt a “lárva”. Csak a lányos házakhoz mentek be, török muzsikával (harmonikával) jártak. Bent a házban táncoltak, de mindvégig némák maradtak. A Csallóközben a Luca csak férfi lehetett, fehérbe öltözött, nem volt szabad megszólalnia. Söprűt vagy meszelőt vitt magával. Mímelték a meszelést, söprést, a háziak arcát is “meszelték”, hogy ne legyenek kiütésesek. Az arcukat fátyolszerű anyaggal takarták be. A Szerémségben a lányok öltöznek Lucának – fehér lepedővel leterítve, fehér szoknyában, az arcuk elé szitát borítva, hogy ne ismerjék fel őket. Kikérdezik a gyerekeket, megimádkoztatják őket. Aki jó, ajándékot kap, diót, mogyorót, a többit meszelővel, fakanállal ijesztgetik.

 

forrás:tudasbazis.sulinet.hu

Rövid URL
ID86059
Módosítás dátuma2016. december 15.

Hibát talált?

Üzenőfal