Szlovákiai Magyar Művelődési Intézet - Dunaszerdahely
Maďarský osvetový inštitút na Slovensku, n.o. | Hungarian Cultural Institute in Slovakia | Dunajská Streda
a CSEMADOK szakmai háttérintézménye
2024. november 21.

A Csallóköz hiedelemvilága 2.

2015. március 31.

Marczell Béla: A Csallóköz hiedelemvilága. Gyurcsó István Alapítvány Füzetek 2., Dunaszerdahely, 1994

 

Question 1 of 10

1.

A boszorkány, az ördög szövetségese

kviz-boszorkanyok (2)A boszorkány ótörök eredetű szó. Az e névvel jelzett személy a közelmúlt magyar néphitének a legismertebb rosszindulatú lénye volt. A csallóközi ember bűbájos erőt, varázshatalmat tulajdonított a boszorkányoknak, akik különféle alakot vehettek fel, igen gyakran ló képében jelentek meg. Értettek a kuruzsláshoz is, ismerték a füvek, a fák, a vizek, vagyis a természet titkait, de beláttak a jövendőbe is. A bűbájosság, a boszorkányság a néphit szerint ördögtől való „tudomány” vagy „mesterség“, s éppen ezért a boszorkány az ördög szövetségese. Segíteni soha nem akar, nem is tud, annál inkább bajt idéz elő, megrontani az embereket, az állatokat, de még a természetet is. A boszorkány a legtöbb esetben nőszemély, ritkábban azonban férfi is lehet. Külsejében nem mindig ismerhető fel, emberek közt járó, közönséges embernek látszó valaki, akiről nem is tételezhető fel, hogy gonosz szándéka és hatalma van. De tudtak olyan boszorkányról is, akiket mindjárt föl lehetett ismerni. Az ilyen boszorkány rendszerint igen csúnya, ráncos arcú, összenőtt szemöldökű volt. Az összenőtt szemöldök különösen a Csallóközben jelentett rokonságot a boszorkánysággal.

A boszorkány a legtöbb esetben …

Question 1 of 10

Question 2 of 10

2.

A boszorkánymesterség megszerzése

kviz-boszorkanyok (8)A boszorkánymesterséget is tanulni kellett, mint más, földöntúli erővel, hatalommal rendelkező tudományt. Úgy tudta ezt a csallóközi pásztor is, hiszen önerőből senki sem válhatott sem tündérré, sem démonná, boszorkánnyá vagy garabonciás deákká. Készen csak a táltos született, az is csak akkor maradhatott meg, ha a születésének körülményei titokban maradtak. A boszorkánymesterség megszerzésével kapcsolatban a következő történetet mesélték - jó harminc évvel ezelőtt - Kisudvarnokban: Volt a faluban egy János nevezetű pásztor, aki boszorkányos, ördöngős ember volt. Tudálékosnak mondta az egész falu. Az emberek - noha kicsit féltek is tőle - sokszor fordultak hozzá ügyes-bajos dolgaikkal. A legtöbbször segített is rajtuk. Szerette a nótát, ügyesen játszott a dudáján, amelynek akkor és úgy parancsolt, ahogy csak akart. Sokszor felfújva bedobta az ágy alá, különböző (dudanótákat) parancsolt neki, ezeket a duda sorra eljátszotta. Tulipános ládája is volt, ebben tartott a bankóit. Ezek többnyire húszforintos bankók voltak, s mindig annyi volt belőlük, amennyit csak akart. Amikor ez a János pásztor volt a falu barmainak az őrzője, a gabonát még lovakkal nyomtatták (csépelték) el. Estefelé a lovakat mindig kivitték a legelőre pihenni, csak reggel hozták vissza őket a munkára. Előfordult, hogy János pásztor valamilyen ok miatt nem lehetett kint a legelőn, s ilyenkor a lovak a bojtároknak nem fogadtak szót. Ha viszont megjelent János pásztor, a lovak szinte kezes bárányokká változtak. Csendesen pihentek, talán szunyókáltak is, mert János pásztor botja a legelő szélén volt, így a bojtárokra nem is volt szükség.

Szót fogadtak-e a lovak a bojtároknak, ha János pásztor nem volt kinn a legelőn?

Question 2 of 10

Question 3 of 10

3.

Az ördögi-, a boszorkánytudomány átadása

kviz-boszorkanyok (10)A hagyomány úgy tudta, a boszorkány addig nem tud meghalni, amíg a tudományát a fiatalabbra át nem testálja. János pásztor is öreg volt már, érezte halála közeledtét, ezért elhatározta, hogy egyik kedvelt bojtárját, Vendelt megtanítja erre az ördögi tudományra. Vendel eleinte félt, szabódott, nem akarta megtanulni ezt a titokzatos mesterséget, de János pásztor addig-addig magyarázta neki, míg végül is rászánta magát a tanulásra. A pásztor azt tanácsolta neki, hogy pont éjfélkor menjen ki a keresztútra, itt kerítse magát körül egy nagy bottal porba rajzolt körrel, majd álljon a kör közepébe, s várjon. Attól azonban nem szabad megijedni, amit látni fog. Először majd egy magvadult bika érkezik bömbölve, fújtatva, hogy neki rohanjon az előtte állónak. Ezt nem szabad észrevenni, nyugodtan kell állni, várni, akkor a bika a kör előtt megtorpan, áttörni nem tud, nem tudja összetaposni. A bika után egy tüzes hintó érkezik, benne egy túlvilági alak – maga az ördög - ül. Ez is megáll a kör szélénél, nem lépi át azt, látva, hogy a várakozó bátor, nem fél. Ezután a hintóban ülő alak egy darazsat bocsát ki a tenyeréből, ez a darázs a kör közepén állónak a szájába repül, az ugyanis a nagy csodálkozástól a száját is eltátja. A berepült darázzsal együtt a „bűbájos titkok” is bekerülnek az emberbe, így ő is boszorkánnyá válik. Majd az ördög kiszáll a hintóból – lólába van - bemegy a körbe, késsel fölhasítja a boszorkányjelölt egyik ujját, s a belőle kicsorduló vérbe lúdtollat márt, amellyel aláíratja a szerződést, hogy a jelölt egész lényét, mindenét eladja az ördögnek.

Hogyan válik az ördögi tudomány birtokosává Vendel, a boszorkányjelölt?

Question 3 of 10

Question 4 of 10

4.

A boszorkánypróbák sikeres megoldása

kviz-boszorkanyok (1)A leírt „lecke”, utasítás szerint a boszorkánytudomány megszerzésének egyik módja a bátorság bizonyítására szükséges próbák sikeres megoldása. Ezenkívül azonban a Csallóközben van egy másik lehetőség is. A garabonciás esetében láttuk, hogy olyan könyve van, amelyből mindent ki tud „olvasni”, így végzi a „dolgát” az emberek között. A boszorkánysággal kapcsolatban is tud ilyen könyvről a vámosfalui adatközlőm, aki szerint „mikor a boszorkány már érzi a halálát, vannak könyvei, azokat a könyveket átadja egy fiatal leánynak, nos, az illető azokból a könyvekből tanulja meg ezt a 'bűbájoló', ördöngős mesterséget”. Tehát nem a legkönnyebb ez a „foglakozás” sem, hiszen, hogy a „pályázó” elsajátíthassa ezt a „tudományt” vagy próbát kell tennie, vagy a könyvből kell vizsgáznia. A tanulásnak bármelyik formáját választja, ezek a mesék azt bizonyítják, hogy minden boszorkány nagyon jól megtanulta a feladatokat, mert igazi hatalommal rendelkezik. Szombatonként a Gellért-hegyre söprűnyélen utazó és ott dorbézoló boszorkányokról minden európai népnek vannak történetei, ez nem kimondottan magyar sajátosság, noha e hit egyes elemei a magyaroknál gazdagabbak, s éppen a Csallóköz az egyik legérdekesebb táj ennek bizonyítására. Erről Balonyban 1982-ben az akkor 86 éves Vermes Jenő bátyánk így nyilatkozott: „A Csallóköz, de ezen belül még inkább a Csilizköz (Alsó-Csallóköz része) a boszorkányok igazi hazája, a boszorkányok földje.” Sajátságosan szemlélteti ezt a vámosfalui történet: „Két ember ökrököt őrzött a sósszigeti meggyes kertné. Éjje mennek oda, két asszon. Aszongyák nekik, gyertek át a túsó fére, átviszünk benneteket. Nagy ménkűverte rosta vót, beleűtek a rostábo. Átmentek. Az asszonyok aszt monták a rostábo:
Szitakíreg, rostakíreg / maj minnyá odaírek.
Szitakíreg, rostakíreg / maj csak hazaírek.
Főmentek, fővittík űköt a nagy nyárfáro. Ott ittak, ettek a fa tetejin. Aranypohárbú ittak, az egyik fírfi rakott a zsebibe belölle. Utánno elaludtak, az asszonyok pedig etüntek. Má veratt, világosodott, nem tuttak legyönnyi a fárú. Ott hegyták üköt a magos nyárfán. Ekeztek ott kiebányi, jaj Istenem, hogyan megyünk le, űtek a fa tetejin. Az Újmajorbú mentek oda, vittek oda hosszú létrákot, ótán így tuttak legyönyi a fa tetejirű. Ótán a Guszti ement haza. Elővette a poharakot, mutatnyi akarta a ennyának, nos azok lókörmök vótak. Ebbű ittak a fa tetejin. “
A Csallóközben - Vermes Jenő bátyánknak úgy látszik igaza volt - számtalan történet beszél a valamikor szinte napirenden ló, kutya, macska, sőt béka képében meg-megjelenő, kísértő, varázsló, az embereket ijesztgető, földhöz nyomó boszorkányokról, akik elsősorban rontással foglalkoztak. Megrontották a tehenek tejét, szemmel verték a kisgyermekeket, a csecsemőket, még a baromfiakat - különösen a kislibákat, kacsákat - is. Veszedelmes volt őket bármivel is megbántani, mert nagyon bosszúállók voltak.

Mi a boszorkányok igazi hazája, a boszorkányok földje?

Question 4 of 10

Question 5 of 10

5.

A béka képében megjelenő boszorkány

kviz-boszorkanyok (6)A béka képében megjelenő boszorkányokról szól a következő történet: „Eccer mostunk a Dunán. Csak mosunk, csak mosunk, eccercsak odagyött egy béka, ottan pattyogott a béka. Nos, nyúgoggyík napam így csinál, megrúgja a békát: menny a fenébe! Még emehetek neked kománok. Eszt csak viccnek gondúta a napam, ugyi. A béka el is tünt, de mikor má odalikatt, hogy má lesz gyereke, nos odament egy asszony kípibe, hogy igírté kománok, mos má gyere e komának. Eköllött mennyi, ha má megigírte, az igíretet meg kő csinányi. Nos ótán mikor má mentek, há három vízen mentek át. Hogy mikor mentek, a asszony megvágta vesszőve a vizet, szároz út lett, ementek rajta. A béka vót a vízasszony. Nos, a három vízen átmentek. Osztán mikor má átmentek, ott lettek abba házbo, meglett a körösztüllő, minden meglett, akkor aszongya az asszon: maga egy napra maraggyon itten! Há jó, ittmaradok egy napra. Komavendígsíget tartottak. Há ja ember valahová ement a hetárbo vedásznyi, nos a asszon kezibe odetták a tíz szoba kúccsát, a tizenegyedik szoba kúccsát nem etták oda. De a asszon mindaggyig kereste a tizenegyedik szoba kúccsát, hogy rátelát. Há bement oda, ottan sorjábo vótak a nagy tejesfazikak. A tejesfazík mindeggyik le vót takarva födőve. Az eggyik fazíknak a asszon fővette a födelit, nos abbú a fazíkbú szíp fehír galamb röpűtt ki. Ippen, mikor így van, benyit a boszorkán: Jézus, Mária! Kiálcso, mit csinát maga? Ha hazagyön a uram, agyoncsap bennünköt. Maga csak mos má mennyen, míg az uram haza nem gyön, mer nem jó lesz belölle. Hát az asszon útnak vette megát, hogy gyön haza – a boszorkán vesszőt is adott neki a útra – hogy amikor a vízbe ír, vágja meg a vizet, nos mehet nyúgottan. Nos, így is lett, amikor a harmadik vízen is átment, má odaírt a boszorkán ura is. Szerencséje megának, hogy annyira sietett haza, mer én bisztossan ekaptam vóna. Mer az a galamb egy lílek vót, az a galamb, akit a asszon kiengedett a tejesfazíkbú.”
A magyar hiedelemvilágban a béka általában a gonosz lélek szimbóluma. A Csallóközben úgy mondták: nem szabad a békát szájtátva nézni, mert kiolvassa az ember fogát. A moldvai csángók megnézik, ha a béka bemegy a házba, nincs-e a nyakában piros cérna. Ha cérnát megtalálják, tudják, hogy „küldött béká”-val van dolguk. Ekkor a tűz fölé akasztják, s addig pirítják elevenen, míg csak meg nem jelenik, aki küldte. A béka képében ugyanis a küldő boszorkány szenved, s ha megjelenik, hangosan rábizonyítják a rontó szándékot. Innét van a mondás: „kígyót, békát kiált rá.”

Miért nem szabad a békát szájtátva nézni?

Question 5 of 10

Question 6 of 10

6.

Élő boszorkányról nem lehet beszélni

kviz-boszorkanyok (3)A boszorkányok nagyon vigyáztak arra, hogy senki ne tudja leleplezni őket, hogy kilétük mindig titokban maradjon. Bár az emberek a faluban a legtöbbször sejtették, ki lehet az ártó boszorkány, beszélni nem nagyon merészelte-k róla, mert azt tartották: „élő boszorkányról nem lehet beszélni, mert aki ezt megteszi, annak a kezéből, lábából a boszorkány kiszedi a csontokat. Tűvel megszurkálja a kezét meg a lábát.” Ennek ellenére mégis akadt olyan ember, aki – tudva, ismerve ezt a tilalmat - egyszer két asszonyt látott a vetésben, amint éppen a harmatot szedték. Ők is észrevették az embert, azonnal hozzámentek, és megesküdtették, hogy soha senkinek nem beszéli el, amit látott. Az ember pedig - esküje ellenére - elárulta őket. Ebből származott a baj, amelyről az illető rokona a következőket mondta: „Az én mostoha apám csődörös vót, s amikor rögge a csődöröket azon az uccán vezette a legellőre, ahol a látott két boszorkán lakott, azok valami hamus edínt dobtak ki. Az egyik uccaajtótú a másik uccaajtójig gurút az a hamus edíny, s mostohámnok át köllött mennyi rajta. Át is topta a hamut, de amikor a csődörökkel a legellőre írt, le köllött űnyi neki, mer nem tudott se mennyi, se ányi. Meglátto az egyik szomszíggya, odament hozzá, hogy segíccsen rajta. Haza is vittík, s a faluba egy olyan ember vót, aki szintén tudott valamit, főhasította a fájós lábát, és uramfia! csöpűt szettek ki a lábábú, csöpűve vót teli a lábo. Föl is gombolították a csöpűt. Mikor ezt kiszettík, az ember lepisát egy ruhadarabot, avva’ bekötötte a sebet, meg is gyógyút, a mostohámnok nem is lett utánno semmi baja.”

Élő boszorkányról nem lehet beszélni, mert aki ezt megteszi,

Question 6 of 10

Question 7 of 10

7.

A lóvá változott boszorkány

kviz-boszorkanyok (5)Csaplár Benedek – álnéven Karcsai – Dunaszerdahely környéki gyűjtőútján számtalan boszorkányhistóriával találkozott. Hallotta, hogy régente az éjjel utazók gyakorta találkoztak lóvá változott boszorkányokkal, ezeket gatyamadzaggal lehetett megfékezni. Ha sikerült a ló nyakába vetett gatyamadzagot összekötni, szófogadó állattá változott, s igen ügyesen el lehetett vele jutni a kívánt helyre. Amikor kioldották ezeket a lovakat a madzagból, azonnal eltűntek. Ha pedig továbbra is rajtuk hagyták az összekötött madzagot, nem nyerhették vissza emberi alakjukat, de az is előfordult, hogy ez a fék visszaváltozott alakban is rajtuk maradt. Úgy járt az a boszorkány is, aki papucs alakjában jelent meg a házban. A ház gazdája megtalálta a papucsot, és gatyamadzagot fűzött a fűzőlyukába. Egy ideig még látható volt az így foglyul ejtett boszorkány, egyszerre azonban eltűnt, s amikor reggel visszaváltozott emberi formába, orrán-száján át volt húzva a madzag. Valamilyen mesterkedések árán sikerült csak megszabadulnia a féktől, s csak akkor mert emberek előtt mutatkozni.

Mivel lehetett megfékezni a lóvá váltózott boszorkányokat?

Question 7 of 10

Question 8 of 10

8.

Patkós Körmendiné története

kviz-boszorkanyok (4)Hasonlóan járt az a boszorkány is, egy Körmendi nevű kovácsmester felesége, akiknek az esetét Patkós Körmendiné története címen meséltek Balonyban:
Volt a faluban egy derék kovácsmester, Körmendi volt a neve. Volt neki két ugyancsak igen jóravaló segédje. A mester és a két segéd mindenben nagyon jól megértették egymást. Az egyik segéd, János, erős, izmos, pirospozsgás legény volt, a másik, István, viszont vézna, gyenge, sápadt arcú fiatalember volt. János sokszor mondogatta társának: Te biztosan beteg vagy, hiszen mi egy koszton élünk, ugyanazt a munkát végezzük, s látod, én erős vagyok, te pedig gyenge. Beteg vagy, mondd, mi bajod van? István eleinte csak tiltakozott az ilyen gyanúsítások ellen, neki semmi baja nincs, hagyják őt békében. De végül is, hosszas nógatás, faggatás után bevallotta, hogy ő azért olyan sovány és sápadt, mert a mesterné minden éjjel lóvá változtatja, és meglovagolja.
Szörnyülködött János nagyon, főként, amikor azt is megtudta , hogy az asszony mindig pontosan éjfélkor jön hozzájuk, oda, ahol aludni szoktak, s a kezében tartott kantárt István fejére dobja,  mire ez a szerencsétlen ember azonnal lóvá változik. Ekkor az asszony – a boszorkány - ráül a ló hátára, s az első kakasszóig kerüli a határt. István csak akkor kapja vissza az emberi alakját, amikor a mesterné leveszi a fejéről a kantárt, és eltűnik előle.
János ezeket hallgatva nagyon megharagudott a mesternére, és elhatározta, hogy megbosszulja a barátján esett gonoszságot. A következő éjjel nem aludt el, éberen figyelt, csak tettette az alvást, s amikor az asszony belépett a helyiségbe, ügyesen elkapta a kezéből a kantárt, és az asszony fejére húzta. Az asszony a kantárral a fején rögtön lóvá változott, a két legény pedig gyorsan felült rá, és egészen hajnalhasadásig kergették, hajszolták a lovat, csak úgy dőlt róla az izzadság. Mikor a műhelyhez értek vele, már hajnalodott. Leszálltak róla, kinyitották a műhelyt, és megpatkolták a lovat. Utána levették a fejéről a kantárt, erre az asszony el is tűnt előlük. A legények is pihenőre tértek.
Reggel jókor kezdték a munkát, s már tíz óra is lehetett, még mindig nem kaptak reggelit. Mester uram, mondta János a gazdának, ma nem fogunk enni? Ni, igaz is, mondta a gazda. Mindjárt utánajárok a dolognak. Bement a házba, de az asszonyt nem találta a konyhában. Végül is a szobában találta meg, de még mindig az ágyban fekve. Hát te, nem akarsz nekünk reggelit adni? E szavakkal lerántotta róla a dunyhát, s mit látott? A feleség kezén, lábán patkó volt. A legények elmesélték a gazdájuknak az éjjeli lovaglást, így tudta meg az ura, hogy a felesége boszorkány. Megtudták a faluban is, nem is volt maradása az asszonynak. Eltűnt a faluból, csak a nevét hagyta ott, ezután Patkós Körmendinének nevezték.
A történetben van igazság is. A faluban két Körmendi nevezetű kovács dolgozott. A boszorkány ura patkoló kovács volt, s ezzel a „patkós” jelzővel különböztették meg az asszonyokat is. Persze, a népi hiedelemben, ebben a történetben a patkós jelző a kezén, lábán talált patkóra vonatkozik. Egyébként létező személy volt, sírja Komáromban a rác temetőben volt látható. A sírkövén is Patkós Körmendiné néven szerepelt. A temetőt a komáromi építkezések idején megszűntették, eltüntették, így már hiába keresnők a boszorkány sírját. Én még láttam.

A hiedelem szerint Patkós Körmendiné létező személy volt?

Question 8 of 10

Question 9 of 10

9.

A macska képében megjelenő boszorkány

kviz-boszorkanyok (11)A népi találékonyság így büntette meg a boszorkányt, de legtöbbször sikerült neki elmenekülnie. Éppen ezért öltözött különféle alakokba. Sokszor macska képében jelent meg, az ekecsiek ezt így mondták: „a boszorkányok macskabőrbe bújnak, megtámadják az embert.” Egyszer az így megtámadott embert kútba dobták, ott halt meg a kút fenekén. Ezért igen nagy veszélyt jelentett, ha valaki a mezőről hazafelé fekete macskával találkozott, vagy a macska átment előtte, mert még azon a napon igen nagy baj érte. A macskává változott boszorkányokról számtalan történetet tudtak - még néhol tudnak is - a Csallóközben. Az ilyen macskák rendszerint megnyomták az embert, vagy álmában lehúzták róla a takarót, s amikor a megtámadott fölébredt, senkit nem látott maga körül, csak egy fekete macskát, mely ott ült a fekvőhelye mellett. A vízen járó emberekre is macska képében leselkedtek a boszorkányok. Ezeket a néphagyomány vízitündérnek nevezi, de ők is boszorkányok, s a vízen utazó vagy arra tévedő embereket csónakjukkal együtt a mély vízbe húzták. Volt eset, amikor a gonosz meztelen gyerek képében jelent meg a vízben, fulladást színlelt, kiáltozott, s az odacsalogatott embert a vízbe fojtotta.

A vízen járó emberekre macska képében leselkedtek a vízitündérek, boszorkányok, s a vízen utazó vagy arra tévedő embereket

Question 9 of 10

Question 10 of 10

10.

A szegény szolga és a repülő ökrök

kviz-boszorkanyok (9)A boszorkánypraktikáknak se szeri, se száma. Az ember megrontására minden eszközt fel tudtak használni. Egy szolga az ökrök járom alatt feltört nyakát akarta meggyógyítani, zsírral bekenni. Bement a konyhába, benyúlt a háziasszony szekrényébe, talált is ott egy zsírral telt edényt, kivitte az udvarra, s megkente belőle az ökrök nyakát. Ahogy bekente a nyakukat, hirtelen szárnyaik nőttek, s a szekérrel együtt fölröpültek a levegőbe. Az történt ugyanis, hogy ezt a zsírt boszorkányok készítették a ház asszonyának, aki maga is boszorkány volt. A szegény szolga a repülő ökröket látva szörnyen megrémült, futott az asszonyhoz segítségért. Az asszony - boszorkány - a kezében lévő szénvonóval titokzatos jeleket írt a levegőbe, majd a söprűt a hegyére állította, mire az ökrök azonnal leszálltak a földre.
A gonosz rontása ellen az emberek hamarosan megtanulták a védekezés különböző formáit is. Hasznos orvosság volt ellenük az emberi ürülék, a száraztrágya, a szentelt dárda, a szenteltvíz meg a gatyamadzag. A gatyamadzaggal bekötött ajtón a boszorkány nem tudott átmenni. A füstre akasztott száraztrágyával minden esetben elő lehetett csalni a boszorkányt, aki azután az okozott bajt - hogy a trágya kellemetlen szagát ne érezze - orvosolta.

Boszorkány volt-e a ház asszonya?

Question 10 of 10


 

Kategórianéprajz
Rövid URL
https://csemadok.sk/?p=65404
ID65404
Módosítás dátuma2015. április 2.

Hibát talált?

Üzenőfal







Dokumentumok, online feltöltések

Dokumentumok:

Adatbázisok exportja:

Hírek, események:

On-line jelentkező- és adatlapok: