Znám István

* Nagybalog, 1936. február 9. – † Pozsony, 1993. július 17. / matematikus, egyetemi
tanár

Gimnáziumi tanulmányait Komáromban végezte (1954), a pozsonyi Comenius Egyetemen matematikusi oklevelet szerzett (1959). Egy évig Pöstyénben egy középiskolában tanított, majd Pozsonyba került, ahol 1960–1968-ban a Szlovák Műszaki Egyetem Vegyészmérnöki Karának tanársegéde, később adjunktusa, 1968-tól a Comenius Egyetem docense, 1980-tól professzora és ugyanebben az évben lett a matematikai tudomány doktora (DrSc.) Az 1960-as évek végén Turczel Lajossal (Ipolyszalka) a Comenius Egyetemen elindította a matematika–magyar nyelv és irodalom szakpárosítást. Kutatási területe a számelmélet és gráfelmélet volt. 29 tudományos dolgozatát egyedül jegyzi, 23 tanulmányt másokkal közösen írt.Megfogalmazta és tanulmányozta a róla elnevezett számelméleti problémát. Nagy gondot fordított a fiatal matematikusok képzésére. Több ízben vendégtanárként adott elő Kanadában és Ausztráliában. Matematikai folyóiratokat is szerkesztett (1970–1971: Matematické obzory; 1989–1993: Acta Mathematica Univ. Comeniana). Szoros kapcsolatban állt kiváló külföldi matematikusokkal, köztük magyarokkal is (Erdős Pál, Bollobás Béla stb.). Egyik alapítója és haláláig elnöke volt a (Cseh)-Szlovákiai Magyar Tudományos Társaságnak. Tudományos ismeretterjesztéssel is foglalkozott, ezt a tevékenységét 1980-ban az SZTA díjával ismerték el. Magyar és angol nyelvű matematikai szakkönyveket fordított szlovákra (Rényi Alfréd: Dialógusok a matematikáról; Survey of modern algebra). Kéziratos hagyatéka még feldolgozásra vár. Diákkorában az Ifjú Szivekben énekelt. Öngyilkos lett.

Főbb művei:
Teória čísel, 1976;
Otec, matka, matematika a ja, 1982;
Pohľad do dejín matematiky, 1986.