* Bazin, 1877. október 14. – † Budapest, 1960. június 11. / gépészmérnök, tervező

Eredetileg Zsabokrszky volt a vezetékneve, de testvéreivel közösen később a Zámor nevet választották. Iskolai tanulmányait Pozsonyban kezdte, de a család 1889-ben Budapestre költözött és Zámor ott tanult tovább. Törvényszéki bíró édesapját 1891-ben Pécsre helyezték, így Zámor ott érettségizett. 1896-ban beiratkozott a budapesti Műszaki Egyetemre, ahol 1901-ben szerzett gépészmérnöki oklevelet, közben munkát vállalt a Ganz Vagon- és Gépgyárban és ott dolgozott nyugdíjazásáig. Az I. világháborúban orosz fogságba esett, ahonnan csak 1921-ben tért haza. 1928–1945 között a Ganz-gyár igazgatója volt. A vasúti személyforgalom motorizálásának egyik úttörője volt. Irányításával fejlesztették ki a Ganz művekben a teljesen acélvázas vasúti személykocsikat. Az 1930-as években az ő tervei nyomán építették meg a Jendrassik-féle motorral működő Ganz motorvonatokat. Nemzetközi hírű lett az Árpád-sínautóbusza, amelynek sikere nyomán a Ganz-gyár a világ számos országába (Egyiptom, Argentína stb.) exportált motorvonatokat. 1945 után a Ganz gyár tanácsadója volt, majd 1950–1954-ben a budapesti Földalatti gyorsvasút műszaki fejlesztésében közreműködött, 1954–1957-ben a MÁV Tervező Iroda munkatársa volt. Számos szabadalma, újítása volt, gyakran publikált cikkeket, cikksorozatokat, ezek közül A Ganz-gyár motorkocsi gyártmányai című, szinte könyvnyi terjedelmű, a Járművek és Mezőgazdasági Gépek szaklapban négy folytatásban (1955/10, 11, 12, 1956/1) megjelent tanulmányát kell külön is kiemelni.