Zahlbruckner Sándor

* Szentgyörgy, 1860. május 31. – † Bécs, 1938. május 8. / botanikus, az MTA levelező tagja (1920)

Iskolai tanulmányait szülővárosában kezdte, majd Nagyszombatban érettségizett. A bécsi egyetemen természetrajzot és botanikát tanult, 1883-ban szerzett bölcsészdoktori oklevelet. A bécsi udvari természetrajzi múzeum Növénytani Osztályának 1884-től gyakornoka, 1887–1899 között segédőre, 1899–1912 között őre, 1912–1918-ig vezetője, 1918-tól 1922-ig a múzeum igazgatója volt. Kezdetben egzotikus (dél-amerikai) növényekkel, később elsősorban a zuzmókkal foglalkozott. Számos új fajt fedezett fel, többet róla neveztek el. 1894 és 1916 között szerkesztette és nagyrészt ő írta a Kryptogamae exsiccatae herbarium I-XXIV. c. sorozatot, amely a nemzetközi botanikai szakirodalom egyik klasszikus műve. Ő szerkesztette az 1922 és 1940 között megjelenő Catalogus lichenum universalis c. zuzmókkal foglalkozó kiadványt is. 1905-ben főtitkára volt a bécsi botanikai kongresszusnak. Az MTA 1920. május 5-én levelező tagjává választotta. Több külföldi tudományos társaság tiszteletbeli tagja is volt.

Főbb művei:
Beitrag zur Flora von Neu-Caledonien,1888;
Prodromus einer Flechten flora Bosniens und der Herzegovina, 1890;
Novitiae peruvianae, 1892;
Lobeliacae Brasiliensis, 1895;
Plantae Pentherianae, én.; Die Parmelia ryssolea der perunischen Flora, 1906;
Neue Beiträge zur Flechtenflora des Pozsonyer Komitates (Pozsonyi Orvos- és Természettudományi Egyesület Közleményei), 1904; Flechten im Hochlande Ecuadors, 1905;
Campanulaceae andinae, 1906;
Transbaikalische Flechten, 1909.