* Szentiván, 1633. október 20. – † Nagyszombat, 1705. március 5. / jezsuita hittudós, polihisztor, egyetemi tanár
A nagyszombati jezsuita kollégiumban kezdte tanulmányait, 1653-ban lépett a Jézus Társaságba. Egyetemi tanulmányait Nagyszombatban és Bécsben végezte. 1667-től Nagyszombatban, Grazban és Münchenben volt tanár, 1676–1679-ben a bécsi Pazmaneumban tanított, 1688-tól haláláig Nagyszombatban élt. Bölcseletet, Szentírást, matematikát, egyházjogot és teológiát egyaránt oktatott. 1690–1693-ban a kollégium és az egyetem rektora, 1673-ban az esztergomi érsek főcenzornak nevezte ki, ebben a király (I. Lipót) 1688-ban megerősítette. 1675-től haláláig szerkesztette a nagyszombati naptárt (Calendarium Tyrnaviense). 1687-től irányította és korszerűsítette a nagyszombati nyomdát, két papírmalmot is létesített a városban. Érdeklődött a mezőgazdasági és a természettudományok iránt, összefoglalta kora tudományos ismereteit, számos növényt elsőként ismertetett Magyarországon, polemikus munkáival a hitvitákba is bekapcsolódott. Említést érdemel törvénygyűjteménye, amely először viseli a Corpus Juris Hungarici címet (1696). Sokáig tartotta magát az a vélekedés, hogy ő volt a magyarországi időszaki sajtó úttörője, miután Pintér Jenő irodalomtörténész hírlapnak minősítette az Ephemerides Latinae (1675–1703) kiadványt, amely valójában egyfajta tudományos napló volt (ephemeris = napló), ebben különböző témákat szedett csokorba (pl. mezőgazdasági munkák, szentatyáktól vett idézetek, mondások, jeles személyek halálozási dátumai stb.).
Főbb művei:
Curiosiora et selectora variarum scientiarum miscellanea (I – III.), 1689 – 1702;
Quindecim dilemmata Dominis Acatholicis…oblata, 1699;
Viginti quatuor dubia, 1700; Oeconomica philosophica (I – II.), 1746.
