Weszelovszky Károly, Veselovský

* Námesztó, 1818. november 2. – † Árvaváralja, 1892. november 12. / orvos, orvos-statisztikus, a közegészségügy reformjának élharcosa, meteorológiai megfigyelő

Árva megyei szlovák családból származott. Apja Veszele községből költözött Námesztóba, és a családnév is ebből ered. Anyja Hamuljak Anna volt, annak a Martin Hamuljaknak (1789–1859)123 a nővére, aki a szlovák irodalom terjesztésében jeleskedett és az első szlovák nyelvű almanach – Zora [Hajnal] – kiadója volt. Egyik sógora, Andreánszky Sámuel (1799–1860) námesztói gyógyszerész, a városka polgármestere és Štúr lelkes híve volt. Másik sógora a szlovák nemzeti himnusz szövegének írója, Janko Matúška (1821–1877) volt. Weszelovszky elemi iskolai tanulmányait szülővárosában, a gimnáziumot Trsztenán és Besztercebányán végezte. A pesti egyetemen orvostudományt hallgatott és az 1843/44. tanév végén szerzett orvosdoktori oklevelet. Évfolyamtársai között olyan, később híressé vált tudósok voltak, mint Lumniczer Sándor (1821–1892) vagy Markusovszky Lajos (Csorba). Doktori értekezését az agyvelőgyulladásról írta. Diplomáját megszerezve szülővárosában telepedett le, 1847 végén az árvai uradalom orvosa lett és ezt a feladatát haláláig végezte, miközben Árva megye törvényszéki orvosi tisztét is ellátta. Orvosi munkája mellett rendszeres meteorológiai megfigyeléseket is végzett.
1849-ben megnősült, neje Cziruly Zsófia (1834–1866) 8 gyermekkel áldotta meg. Orvosi munkáját nehéz körülmények között végezte (fejletlen úthálózat, zord éghajlati viszonyok, általános szegénység stb.). A nagy gyermekhalandóságot és a gyakori súlyos betegségeket tapasztalva statisztikai szempontból is elemezte a térség egészségügyi helyzetét. Ő hívta fel a figyelmet a jódban gazdag polhorai ásványvízforrás jótékony hatására különösen a pajzsmirigy megnagyobbodás és a nyaki mirigyek tbc-és duzzanata (skrofulózis) okozta bőrelváltozások kezelésében. Orvosi munkája mellett rendszeres meteorológiai megfigyeléseket is végzett, sőt egy alkalommal a Természettudományi Társulatnak beszámolt az 1858. január 15-i zsolnai földrengésről is. 1865-ben maga is a társulat tagja lett. Indulásától (1857) kezdve állandó munkatársa volt az Orvosi Hetilapnak, amelyben egyebek mellett Árva megye egészségi és meteorológiai viszonyairól is cikket írt. Szlovák származása ellenére Weszelovszky nem rokonszenvezett a szlovák nemzeti mozgalommal, emiatt még testvérei is renegátnak tartották, sőt a Pešťbudínské című vedomosti (Pest-budai Hírek) c. szlovák újság „a szlovák nemzet halálos sátánja”-ként jellemezte. Egyre szorosabb kapcsolatot ápolt a magyar tudományosság képviselőivel és a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók vándorgyűlésein több alkalommal is előadást tartott. Első alkalommal 1863-ban, a Pesten rendezett IX. vándorgyűlésen az Árva megye orvosi helyirata című tanulmányát olvasta fel. Ez idő tájt már felvetődött az egészségügy reformjának az igénye, egy bizottságot is létrehoztak, amelynek erre vonatkozó javaslatát Weszelovszky Károly dolgozta ki Javaslat a közegészségi és orvosi ügyek rendezéséről
címmel. Ezt először a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók 1865-ben Pozsonyban rendezett XI. vándorgyűlésén vitatták meg. Ebből a dolgozatból csupán egy alaposan lerövidített és módosított változat látott napvilágot nyomtatásban, a teljes szöveget 2013-ban jelentette meg a Madách-Posonium Kiadó dr. Kiss László (Palást) szerkesztésében és bevezető tanulmányával (A reform égető szüksége – Dr. Weszelovszky Károly 1865-ös Javaslata a közegészségügy rendezéséről). Weszelovszky tanulmánya volt az alapja a közegészségügy rendezésével foglalkozó, 1876-ban elfogadott XIV. törvénycikknek. Számos elképzelését és javaslatát csak jóval később valósították meg. Élete végéig fontosnak tartotta az orvosi statisztikát, de kivált azt, hogy fel kell tárni a magas morbiditás (halálozási arány) valódi okait. Egy évvel halála előtt, 1891-ben jelent meg az MTA égisze alatt Éghajlati viszonyok Árvaváralján, 1850–1884-ig terjedő észlelései alapján című több mint 500 oldalas munkája.