* Poprád, 1843. október 16. – † Budapest, 1915. február 10. / költő, néprajzi és történeti író
A késmárki líceum után Berlinben tanul filozófiát. 1870–1910 között a budapesti ev. gimnázium tanára volt. A szepességi sajtóban (Zipser Bote, Karpathen Post) 1876-tól megjelentetett szepesi német dialektusban írt költeményei tették szűkebb hazájában igen népszerűvé. Szülőföldje iránti szeretetét azzal is kimutatta, hogy felkutatta, kiadta és kommentárokkal látta el a szepességi (tátrai) hely- és kultúrtörténeti irodalom számos fontos XVII-XVIII. századii forrását. Kiadta id. Buchholtz György (Kisszeben) két, a Tátra történetével foglalkozó munkáját (Das weit und breit erschollene Ziepser-Schnee-Gebürg, 1904; Historischer Geschlechtbericht, 1904), valamint Augustini Sámuel, ab Hortis (Kakaslomnic) Von den fremden Gold- Und Schatzgräbern c. művét. Rendszeresen publikált az MKE évkönyveiben is (Batizfalvi-tó c. írását Weber Rezső néven jegyezte).
