Waldstein-Wartenberg János gróf

* (Nagymegyer, 1809. augusztus 21. – † Bécs, 1876. június 3. / bölcseleti és jogi doktor, műgyűjtő, az MTA igazgatósági tagja (1868)

Waldstein-Wartenberg Emánuel gróf és Sztáray Mária Terézia grófnő fia. Egy időben Széchenyi István gróf baráti köréhez tartozott, 1830-ban közösen még egy nagy körutat is tettek: lehajóztak a Dunán és egészen Konstantinápolyig mentek. Az utazásról mindketten naplót vezettek. Az 1830-as évek második felében azonban útjaik elváltak. 1847-ben párbajra hívta ki Kossuth Lajost a főrendeket megrovó felszólalása miatt. 1861-ben Ung vármegye főispánja lett. Művészetbarát, mecénás lelkületű földesúr volt. Tevékeny szerepet vállalt az ország közéletében, elsősorban a tudományos és a művészeti életben. Ybl Miklós tervei szerint újjáépíttette, könyvtárral, képtárral és régiségtárral látta el az 1860-ban leégett várpalotai Zichy-kastélyt. A könyvtárterem freskóit Pállik Béla festőművésszel készíttette. (Ma már csak a mennyezet freskója látható.) Várpalotán 1861-ben ispotályt létesített, amelynek épülete ma is áll. Nevében második felesége, Kálnoky Adél 1876-ban megalapította a Nepomuki Szent János zárdaiskolát. Sokat tett a környék régiségeinek felkutatásáért. Ismert műgyűjtő és festő is volt. 1871-től az Országos Képzőművészeti Bizottság elnöke volt. Végakaratának megfelelően Várpalotán helyezték örök nyugalomra, a városban utcanév őrzi emlékét. Idősebb rokona volt gróf Waldstein-Wartenberg Ferenc Ádám (1759– 1823), aki Kitaibel Pállal közösen kiadta a magyarországi növényvilág nagy képeskönyvét (Descriptiones et icones plantarum rariorum Hungariae, 1799–1812).

Főbb művei : Assertiones ex universa iuris prudentia et scientiis politicis, pro consequenda…,1829.