Szlovákiai Magyar Művelődési Intézet - Dunaszerdahely
Maďarský osvetový inštitút na Slovensku, n.o. | Hungarian Cultural Institute in Slovakia | Dunajská Streda
a CSEMADOK szakmai háttérintézménye, a Felvidéki Magyar Értéktár kezelője

* Pozsony, 1928. április 13. – † Nagymegyer, 2013. augusztus 29. / népzenekutató, karnagy, szakíró

Eredeti neve: Obenau Tibor. Általános és középiskolai tanulmányait szülővárosában végezte, majd a pozsonyi Comenius Egyetem Bölcsészeti Karán szerzett tanári oklevelet. 1953-ban lett a Népes hivatásos népművészeti együttes egyik vezetője, annak megszüntetése (1955) után az Ifjú Szívek népi táncegyüttes megalapításában és irányításában közreműködött, később (1967–1976 között) a Csemadok néprajzi szakelőadójaként tevékenykedett és fontos szerepe volt a Szőttes Népi Táncegyüttes elindításában. Az 1970-es évektől Nagymegyeren élt. 1977-tól nyugdíjba vonulásáig (1988) a dunaszerdahelyi Városi Művelődési Ház szakelőadója volt. Egyik elindítója és titkára volt (1969-ben) a Csehszlovákiai Magyar Néprajzi Társaságnak, amelyet azonban a Prágai Tavasz bukását követő politikai visszarendeződés („normalizáció”) idején feloszlattak. Az 1989-es rendszerváltást követően (1990 tavaszán) az újjáalakuló Csehszlovákiai Magyar Néprajzi Társaság tiszteletbeli elnökévé választották, 1993-ban pedig ő lett a nevét közben Szlovákiai Magyar Néprajzi Társaságra változtató szervezet Népzenei Munkaközösségének a vezetője. Sokrétű tevékenységének fontos része volt a népdalgyűjtés és népdalfeldolgozás. Az egyik legeredményesebb magyar népdalgyűjtő, aki több mint 16 000 népi dallamot jegyzett le a Zobor vidéken, a Mátyusföldön, Gömörben és Kelet-Szlovákia magyarlakta településein. Az elmúlt évtizedekben a szlovákiai magyar kórusmozgalomban
is jelentős munkát végzett, több énekkarnak volt a megalapítója vagy szakmai-művészeti vezetője, karnagya. Másokkal együtt életre hívta a Csehszlovákiai Magyar Tanítók Énekkarát (ma a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Vass Lajos Kórusa). A Magyar Művészeti Akadémiának 2012-ben lett a rendes tagja.

Tevékenységét számos kitüntetéssel és díjjal ismerték el:
a Magyar Köztársaság Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának Életfa Díja (1995);
a Márai Sándor Alapítvány Nyitott Európáért Díja (1997);
Pro Probitate – A helytállásért Díj (1999);
Posonium Irodalmi Díj Életműdíja (2001);
a Ľudovít Štúr Díj III. fokozata (2002);
a Szlovák Köztársaság Kormányának Aranyplakettje (2003);
a Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztje (2008);
Harmónia Életműdíj, 2013.

 Főbb művei:
Édesanyám rózsafája (palóc népdalok), 1979;
Vétessék ki szóló szívem (szlovákiai magyar balladák, Sima Ferenccel), 1979);
Kodály nyomában (Mórocz Károllyal), 1979;
Az Aranykert muzsikája.
Csallóközi népdalok, 1999;
Felsütött a nap sugára. Kelet-szlovákiai népdalok, 1999;
Csináltassunk hírharangot. Nyitra-vidéki népballadák, 2001;
Népdalkutatók nyomában Szlovákia magyarlakta vidékein, 2007;
A csillagok teremtője, 2009;
Tiszán innen, Bodrogközben, 2009;
Nem szánt vet az égi madár, 2010.

Kategóriaországos
Életéhez kapcsolódó településekPozsony [Bratislava], Nagymegyer [Veľký Meder]
Működési ideje20. század / 21. század
Tevékenységi körkarnagy / közélet szereplője / népzenekutató
ForrásinformációkLacza Tihamér: A tudomány apostolai, Magyar tudósok nyomában a mai Szlovákia területén, I-II. kötet, Madách Kiadó, 2013
Rövid URL
ID116443
Módosítás dátuma2020. január 30.

Hibát talált?

Üzenőfal