* Besztercebánya, 1839. április 25. – † Zólyomberezna, 1900. január 18. / kohóés bányamérnök, miniszteri tanácsos
A selmecbányai Bányászati és Erdészeti Akadémián 1863-ban szerzett oklevelet. Ezt követően három éven át Nagybányán volt gyakornok. 1866-tól a selmeci akadémián tanársegédként oktatott a Pöschl Ede (Selmecbánya) vezette bányaés kohógéptani tanszéken. Hamarosan azonban otthagyta az akadémiát és visszatért Nagybányára. 1869-ben a máramarosszigeti bányaigazgatóság mérnöke lett. Később Budapestre került, ahol hat évig a pénzügyminisztérium erdészeti osztályán gépészeti és építészeti főmérnökként tevékenykedett. 1881-től a minisztérium központi vasmű igazgatóságának főmérnöke volt. Az 1880-as évek közepétől Zólyombereznán a kincstári vasművek igazgatója volt. Működésének köszönhetően jelentősen bővült és korszerűsödött az itteni csőgyár termelése, de foglalkozott a vasérckitermelés hatékonyságának növelésével és az ország vasgyárainak felújításával is. 1897-től ismét a minisztériumban dolgozott, de rendszeresen látogatta a gondjaira bízott üzemeket. Egy ilyen szolgálati út alkalmával érte a halál Zólyombereznán.
