* Esztergom, 1830. július 3. – † Budapest, 1909. július 26. / kémikus, akadémiai tanár, az MTA levelező tagja (1889)
1856-ban a bécsi egyetemen doktori oklevelet nyert. 1859-ben a kassai főreáliskola, 1867-ben a keszthelyi Gazdasági Felsőtanintézet kémiatanára. Innen hívták meg 1870-ben a selmecbányai Bányászati és Erdészeti Akadémia tanárának, hol 1872-ig a vegytan és természettani tanszék, majd nyugalomba vonulásáig (1892) az általános és elemi vegytani tanszék vezetője volt. Farbaky István tanártársával tökéletesített ólomakkumulátort talált fel. A másodrendű galvánelemekről írt tanulmányát (1885) az MTA Marczibányi-díjjal tüntette ki. A Bányászati és Kohászati Lapokban több fontos tanulmánya jelent meg: Színképelemzés, 1871; Szomolnoki cementvizekről, 1880; Az elektromos akkumulátorokról (Farbaky Istvánnal), 1885.
Főbb Művei:
Kísérleti adatok az akkumulátorok működéséhez, 1890.
