Wartner Mór

* Ispáca, 1849. július 26. – † Párkány, 1921. június 8. / orvos, genealógus

Temesvárott érettségizett 1868-ban. A bécsi egyetemen szerzett 1872-ben orvosdoktori oklevelet. 1872–1874-ben Csicsón volt gyakorló orvos. Ekkoriban kezdett el foglalkozni a történelemtudománnyal és a családfakutatással is. 1874– 1890 között Szencen praktizált, 1890–1893-ben Pozsonyban élt és körorvosként tevékenykedett. 1894-ben Muzslára került járási orvosnak. 1908-ban Párkányban telepedett le és ott élt haláláig. Síremlékét 1995-ben Kiss László orvostörténész találta meg a párkányi temetőben. Kutatómunkája két időszakra osztható: 1884-ig elsősorban orvostörténeti és közegészségügyi dolgozatokat publikált, 1884 után érdeklődése a genealógia és a heraldika felé fordult. Mint gyakorló orvos tisztában volt a vidéki egészségügyi ellátás hiányosságaival és bírálta a hivatalnokok hozzá nem értését és a szegény falusi emberek problémái iránt gyakran megnyilvánuló érzéketlenségét is. Orvostörténeti írásaiban főleg az ókori civilizációk orvoslásával és egészségügyével foglalkozott, de egy nemzetközi szinten is feltűnést keltő dolgozatot publikált az 1708–1711 közötti magyarországi pestisjárványról. Genealógusként elsősorban magyar és délszláv uralkodói családok genealógiájával foglalkozott. 1996-ban emléktáblát helyeztek el tiszteletére Párkány főutcáján, 1999-ben pedig megjelent a párkányi Himmler György történelemtanár szerkesztésében a Wertner Mór Emlékkönyv.

Főbb művei:
Die Pest in Ungarn 1708–1711, 1880;
Orvos régészeti tanulmányok, 1883;
Historisch-genealogische Irrthümer, 1884;
Genealogie und Geschichte, 1884;
A délszláv uralkodó családok genealógiai története a középkorban, 1891;
A magyar nemzetségek a XVI. sz. közepéig I-II., 1891;
Az Árpádok családi története, 1892;
IV. Béla magyar király története, 1893.