Gyurkovits György

* Ivánháza, 1780. július 12. – † Bazin, 1848. június 25. / bíró, jogtörténész, földrajzi író, a magyarországi néprajz egyik előfutára, az MTA levelező tagja

Iskolai tanulmányait Vágújhelyen, Trencsénben, Modorban és 1796-tól Pozsonyban végezte. A magyar nyelv megtanulása céljából 1798-tól Nagykőrösön, a református főiskolán magyar történetet és oklevéltant tanult, 1800-tól pedig ismét Pozsonyban filozófiát és jogot hallgatott. 1802-ben nagybátyjához ment Pusztafödémesre, ahol gazdatisztté képezte magát. Egy évvel később azonban megismerkedett Lehoczky András (Pozsony, 1741. szeptember 15. – Pozsony, 1813. április 23.) ügyvéddel és genealógussal és az ő tanácsára kezdett el foglalkozni az írással. A gróf Zichy uradalomban ispánként, majd kasznárként dolgozott, és bekapcsolódott a pozsonyi közéletbe is, amikor 1818-ban városi tanácsossá választották. Ezt követően az 1825., 1830., 1832. és 1839. évi országgyűléseken Pozsony városának követe volt. Az MTA 1832-ben választotta levelező tagjává. 1840-től haláláig váltótörvényszéki bíró volt Pozsonyban. Magyar nyelvű ország- és helyismeretei dolgozatai többnyire a Tudományos Gyűjteményben jelentek meg, ahol több mint húsz évig rendszeresen publikált. Jelentős könyvés kéziratgyűjteménye volt, ebből sokat merített Fejér György is Codex diplomaticus című okmánytárához. Nagy mennyiségű, kb. 33 fóliokötetnyi kéziratot hagyott hátra, köztük már sajtó alá rendezve Árva, Baranya, Trencsén, Moson vármegye és Pápa városának földrajzi és történeti leírása; ezek kéziratban maradtak. Megírta Verancsics Faustus (1551–1617) horvátmagyar történetíró, főpap, diplomata, Verancsics Antal esztergomi érsek unokaöccsének életrajzát48. A bazini lóvasútállomáson szélütés érte és ott halt meg. Legismertebb műve a Szlavónia és Horvátország jogállását taglaló De situ et ambitu Slavoniae et Croatiae I-II., 1844. Ennek folytatása (tkp. III. kötete) az 1847-ben megjelent Illustratio Critica situs et ambitus Slavoniae et Croatiae.