Verseghy Erzsébet
* Kürt, 1915. márc. 12. – † Érsekújvár, 2000. szept. 14. / költő
Iskoláit szülőfalujában végezte, Po.-ban érettségizett 1933-ban. Viszonylag későn döbbent irodalmi hajlamaira. Az 50-es évek második felétől jelennek meg írásai a korabeli lapok gyermekrovatában. Kizárólag a gyermeknek szólt verseiben, verses és prózai meséiben. A múlt század első felének irodalomeszményét vallotta magáénak, munkásságának egészét áthatotta a felnőttek oktatói-nevelői gesztusainak szelleme. 1964-ben díjat nyert a Kis Építő pályázatán, ezt követően több-kevesebb rendszerességgel publikált. A díjazott művének már a címe is sokat elárul: Veronika Szívországban. A természet mozgását, az évszakok váltakozását, az időjárás hullámzását követi verses reflexióiban, ill. a már gyermekkorban megmutatkozó emberi gyarlóságokra, rossz szokásokra stb. figyelmeztet konzervatív szellemű, kissé ódivatú formakincsű, erősen didaktikus, a levonandó tanulságokat közvetlenül kínáló, de gördülékeny versezetű költészetében.
Művek: Mocskos Palkó – Cifra Olga, v. m., 1961; Mesét mondok, gyerekek, m., 1964; Tavaszi szél, v., 1973; Fűben tücsök muzsikál, antol. (többekkel), 1983; Hogyan kell repülni?, antol., 1986; Óka, bóka, libikóka, v., 1991; Kacsatánc, v., 1997; Csodalámpás, antol., 1998; Fellegjáró Pöttöm Pál, v.; 2003.
Irodalom: Egri Viktor: Gyermekversek, ÚSZ 1973. aug. 23.; Szitási Ferenc: Tavaszi szél, ÚIfj 1973/39; Zalabai Zsigmond: A játszótársam, mondd, akarsz- e lenni?, ISZ 1974/9.
Sz. Z.
