* Rozsnyó, 1795. június 4. – † Sárospatak, 1863. március 20. /mérnök, barlangász, földmérő
Iskolai tanulmányait szülővárosában kezdte. A pesti Institutum Geometricumban 1818-ban szerzett mérnöki oklevelet. Kezdetben uradalmi mérnök, majd Borsod vármegye hites földmérője. Az aggteleki Baradla-barlangban 1826–1829 között addig ismeretlen, több mint 15 km hosszúságú járatokat fedezett fel és 1829-ben részletes térképet készített róluk. Föld- és hegytudományi tanulmányokat folytatott, hogy megfelelő ismeretek alapján írja le a környék geológiai, hidrológiai viszonyait. Munkája nyomtatásban 1831-ben jelent meg magyar és német nyelven, a barlangot és a felszínt ábrázoló két térkép mellékletével. Ez az első magyar nyelvű, tudományos igényű barlangleírás. A Baradla-barlang mérnöki pontosságú térképe Vass Imre legjelentősebb tudománytörténeti értékű műve. Az 1830-as és 1840-es években az éghetetlen háztető problémája foglalkoztatta, ezzel kapcsolatos találmányát igyekezett népszerűsíteni és értékesíteni. Később Pestre költözött és 1846-ban a Tisza-szabályozáshoz jelentkezett. Az 1848/49-es szabadságharcban hadmérnökként vett rész, annak bukása utáni sorsa ismeretlen. Jósvafőn az egyik barlangot róla nevezték el, Aggteleken egy utca viseli a nevét. Önarcképén egy hegyi
patak mellett, jobb kezében kalapját tartva látható.
Főbb művei:
Neue Beschreibung der Aggteleker Höhle, 1831;
Az Aggteleki Barlang leírása…, 1831;
Éghetetlen házfedelek, 1837.
