Varjú Elemér

* Felsőludány, 1873. október 14. – † Budapest, 1944. december v. 1945 január vége / művelődéstörténész, az MTA levelező tagja

A budapesti református főgimnáziumban érettségizett, a budapesti egyetemen szerezte meg 1897-ben bölcsészdoktori oklevelét. 1898–1908-ban az MNM könyvtárában dolgozott, 1908–1913-ban a kassai Felső-magyarországi Múzeum igazgatója volt. 1913–1934 között az MNM érem- és régiségtárának az igazgatója volt. A középkori magyar művelődés- és művészettörténet kérdéseivel foglalkozott, 1898-ban ő fedezte fel a harmadik legrégebbi magyar nyelvemléket, a XIV. század elejéről származó Gyulafehérvári glosszákat. Latinból magyarra fordította Szent István legendáit.

Főbb művei:
A gyulafehérvári Batthyány-könyvtár, 1899;
Az Árpádok ábrázolása, 1908;
A Szent Korona, 1922;
Szent István koporsója, 1930;
Magyar várak, 1933.