Groffits Gábor
* Tótmegyer, 1880. március 21. – † Keszthely, 1957. március 19. / mérnök, agrárépítész, egyetemi tanár
A budapesti műegyetemen 1902-ben szerzett építészmérnöki oklevelet. Azután a vízépítési tanszéken, majd 1905-ben a charlottenburgi (Berlin) műegyetemen volt tanársegéd. Itt és Lipcsében a vasbeton-építkezést tanulmányozta. 1907-ben ő építette az első magyarországi vasbeton hidat (Garamkövesden). 1908-ban a keszthelyi gazdasági akadémia műszaki tanszékén rendes tanár, 1914–1918-ban harctéri szolgálatot teljesített. 1920-ban a műegyetemen magántanár, 1930-ban a magyaróvári gazdasági akadémia igazgatója. 1938-ban a felsőház tagja lett, képviselőként többször is szót emelet a agrárfelsőoktatás érdekében. 1942-ben az akadémiából átszervezett Magyaróvári Mezőgazdasági Főiskola nyilvános rendes tanára és első dékánja 1945-ig, 1946-tól Keszthelyen az agrártudományi egyetem professzora 1949-ban történt nyugdíjazásáig. Nagyszámú gazdasági épületet tervezett és épített. Különös gondot fordított az istállók higiénikus, korszerű berendezésére. Az elsők közt ismerte fel a silózás jelentőségét és több különböző rendszerű silót tervezett. Számos cikke jelent meg magyar és külföldi szak lapokban, a Köztelek építészeti rovatvezetője volt.
Főbb művei: Gazdasági építészet, 1911.
