Varga Erzsébet
* Kisújfalu, 1951. jan. 12. – † Pozsony, 1999. ápr. 8. / költő, műfordító, szerkesztő
Elemi iskoláit szülőfalujában és Köbölkúton végezte, a párkányi magyar gimnáziumban érettségizett 1969-ben. A Komenský Egyetem Bölcsészkarán 1974-ben magyar–latin szakos tanári képesítést nyert, 1976-ban uott magyar irodalomból doktorált. 1974–1981- ben a Hét szerkesztője, a kulturális rovat vezetője, 1981-től az ISZ szerkesztője, 1983-tól főszerkesztője volt, 1990-től a Madách Kiadó, később Madách-Posonium szerkesztője, majd az eredeti magyar irodalmi részleg vezető szerkesztője, főszerkesztője.
1967-től jelennek meg írásai. Irodalmi pályáját versekkel és felfigyeltető kritikákkal, tanulmányokkal kezdte. Első kötete (Zöld vizek, piros kavicsok) inkább csak ígéret volt. A kritika a fiatal költő elkötelezettségét, társadalmi érzékenységét, a népköltészethez való kötődését emelte ki, a pályakezdés velejáró fogyatékosságainak hangsúlyozása mellett. A csaknem egy évtizeddel később megjelent második kötet (Egyszer csak szárnyra kelt, 1984) már egy sajátos, egyedi versnyelv körvonalait tükrözi, a megszokott témakörökre épülő reflexiók, életképszerű beállítások, a falu kulisszáiba épített portrék mélyebbről felfakadó érzéstömböket, hitelesebben megélt lírai anyagot közvetítenek, a közéletiség bizonyos fokú mérséklődése mellett. Ezek a tendenciák harmadik kötetében (Jégmadárkék télben, 1988) tovább erősödnek, főként a nyelvi-képi fegyelem és a nembeliség felelős átélése. Üde színfolt költészetében a gyermekekhez szóló kötete, A fecskebekecs, amelyben epikai ihletésű, jó humorú, a gyermeki képzeletet megmozgató verseket olvashatunk.
Művek: Zöld vizek, piros kavicsok, v., 1976; Egyszer csak szárnyra kelt, v., 1984; Jégmadárkék télben, v., 1988; A fecskebekecs, gyermekv., 1992; Pozsony, útikönyv, 1995; Túl az Óperencián, gyermekv., 1996.
Fordítások: Vojtech Zamarovský: A görög csoda, 1980; uő: A felséges piramisok, 1981; Alexander Matuška: Érvek és ellenérvek (vál. és ford.), 1982; Ján Smrek: Festett ábécé, 1996.
Irodalom: Bábi Tibor: Zöld vizek, piros kavicsok, Hét 1976/28; Mészáros László: Futó ismeretség, ÚSZ 1976. máj. 28.; Szkárosi Endre: Három szlovákiai magyar költő, Kritika 1976/9; Balla Kálmán: Zöld vizek, piros kavicsok, ISZ 1978/1; Rácz Olivér: Piros vers, ISZ 1984/5; Dénes György: Egyszer csak szárnyra kelt, Hét 1984/23; Tőzsér Árpád. A szlovákiai magyar irodalom 1984-ben, Kontextus 1985; Zalabai Zsigmond: Verstörténés, 1995; Szeberényi Zoltán: Magyar irodalom Szlovákiában (1945– 1999), II., 2001.
Sz. Z.
