Vajkai Miklós

* Pozsony, 1950.dec. 4. / író

Élelmiszeripari szakközépiskolát végzett, fizikai munkából él.

Első novellái a 70-es évek elején jelentek meg. A szlovákiai magyar kispróza egyik jelentős megújítója. Irói fejlődésére a folklór és a világirodalom szürrealista formahagyománya egyaránt hatott, nemkülönben a latin-amerikai mágikus realizmus. Művei ennek ellenére sem eklektikusak, legjobb novelláiban szigorú kompozíció fegyelmezi látomásos prózáját. Kötetei közül az úttörő jelentőségű első, A másnapos város (1982) a legegységesebb és legkiérleltebb. Novelláinak magja általában egy-egy hétköznapi, sokszor banális eseménysor, amelyet a groteszk és a fantasztikum eszközeivel, látomásos képekben gazdag stílussal tágít ki a mítosz irányába, felbontva a hagyományos elbeszélésstruktúrák poénra kihegyezett szerkezetét. Egyik-másik novellája már-már az áradó prózavers határát súrolja. Szemlélete és írásmódja ezekben kerül a legközelebb a magyar irodalom Krúdy Gyula és Mándy Iván nevével fémjelzett lírai-groteszk hagyományához.

Művek: Veszteglők, n., 1984; A szélember kenyere, mesék, 1988; Lusta por, n., 1989; Forte piano, n., 1996; Hatalom és homály, r., 2000; Saison morte, r., 2001; Egy köteg pénz, n., 2002; Akit megölt a siker, r., 2003; Dögölj meg időben, r., 2003; Tökéletes boldogság, r., 2004; A zöld kígyógyermek, mesék, 2004.

Irodalom: Dusza István: Az úttal élünk, ÚSZ 1982. dec. 7.; Tóth Károly: Wohl Eduárd lehetőségei, ISZ 1983/6; Alabán Ferenc: A körülmények szorításában, ISZ 1985/4; Balla Kálmán: Veszteglők, Nő 1985/3.

G. L.