Vadkerty Katalin

* Érsekújvár, 1928. április 21. – / történész

Kisvárdán érettségizett (1946), a pozsonyi Comenius Egyetemen szerzett történészi oklevelet (1955), 1963-ban lett a történettudomány kandidátusa. 1953–1958-ban a pozsonyi Pedagógiai Főiskolán oktatott, rövid ideig a Dolgozó Nő hetilap kulturális rovatát is szerkesztette. 1960–1987 között az SZTA Történettudományi Intézetének munkatársa volt. Kutatási területe a XIX. századi és az 1867-es kiegyezést követő korszak Magyarországának gazdaságtörténete, valamint a szlovákiai magyarság 1945–1948 közötti jogfosztottságának a története. Kitüntetések, díjak: Fábry Zoltán-díj (1996); Jedlik Ányos-díj (2000); a Szlovák Köztársaság Kormányának Ezüstérme (2001); Dominik Tatarka-díj (2003); Bethlen Gábor-díj (2003); Posonium Irodalmi Díj Életműdíja (2008); a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsa Elnökének Díja (2008); Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszt (2008); Turczel Lajos-díj (2009); Arany János-díj (2010).

Főbb művei:
Dejiny cukrovarníckeho priemyslu a pestovania cukrovej repy na Slovensku 1800–1918, 1965;
A reszlovakizáció, 1993;
A deportálások, 1996;
A belső telepítések és a lakosságcsere, 1999;
A kitelepítéstől a reszlovakizációig. Trilógia a csehszlovákiai magyarság 1945–1948 közötti történetéről (az előző három kötet együttes kiadása, 2001, ugyanez szlovákul is: Maďarská otázka v Československu 1945–1948, 2002).