* Kassa, 1904. nov. 24. – † Budapest, 1989. aug. 2. / költő
A kassai állami leánygimnáziumban érettségizett, 1929-ben Bp.-en orvosi diplomát szerzett. Szülei halála után végleg Bp.-re költözött (1941), ahol belgyógyászként dolgozott. A 2. vh. végén a Svéd Vöröskereszt orvosaként több száz üldözött életét mentette meg.
Kora ifjúságától fogva jelentek meg versei a csszl. magyar lapokban. Első költeményein Ady hatása érezhető. Szimbolista, képekkel zsúfolt, lázadó és önmagát kereső verseket írt. Főbb témái: a szülőföld, a természet és az anya- nyelv szerető féltése. Számos orvostudományi dolgozata is megjelent.
Művek: Zokogások, v., Bp. 1923; Bíborkehely, v., Pécs 1925; Kormozott lámpással, v., Bp. 1927; Szent pokol, v., Kassa 1928; Nincs kenyér, v., uo. 1936; Itt az írás, v., Bp. 1940; A fényrács mágiája, v., Bp. 1980; Hernád-parti himnuszok, v., Miskolc 1985.
Irodalom: Rónay György: Versek és költők, Élet 1936/23; Radnóti Miklós: Három asszonyköltő, Ny 1937/II, 200; Sinkó Ferenc: U. I.: Itt az írás, ÚÉl 1940/5; Csanda Sándor: Első nemzedék, 1982; uő: U. I.: A fényrács mágiája, ISZ 1980/9; Sipos Lajos: U. I.: A fényrács mágiája, Kortárs 1981/2; Rónay László: U. I.: A fényrács mágiája, Vigília 1981/4.
O. Á.
