Urbán Sándor
* Zalaba, 1925. dec. 3.– † Zseliz 2002. márc. 3. / szakíró, író
Kétéves korától a kanadai Calgaryban élt, innen 1934-ben tért haza szüleivel. A po.-i gimnáziumban 7 osztályt végzett, majd Nyitrán érettségizett (1946). Orvosi tanulmányait nem fejezte be. Alaptalan vádakkal (kémkedés) letartóztatták, börtönre és kényszermunkára ítélték. Jáchymovból hazakerülve két évig munkás, 1953–1955-ben a zselizi állami gazdaság tisztviselője volt, 1956–1958-ban a járási sporthivatalt, 1958– 1961-ben a zselizi vnb építkezési osztályát vezette. 1961-től nyugdíjazásáig a helyi kommunális üzem igazgatója volt.
Költőként indult, első verse a Nyitra Vármegye hetilapjában (1938 okt.) jelent meg. Verseit, novelláit később a Magyar Munkára c. diáklap közölte. Cikkei a járási lapban, majd a Csehszlovákiai Sportban, kaktuszokkal foglalkozó szaklapokban és a Hétben jelentek meg. A kaktuszokról írt könyve (a magyar kiadók érdektelensége miatt) szlovákul jelent meg (Èarovné tàne, 1972); a Veda Könyvkiadó 1976-ban, 1982- ben és 1983-ban oroszul is kiadta.
Igazi élményt és meglepetést jelentett a Fölparcellázott égbolt (1991) c. önéletrajzi regénye, mely szépítés nélkül mutatja be a totalista rendszer kezdetét, kiválóan érzékelteti az 50-es évek Csehszlovákiájában uralkodó légkört. U. „a balekség könyvének” mondja művét, a „hősies helytállások köteteit megírták mások”.
Irodalom: Rudolf Dufek: Alexander Urbán – 70 let, Kaktusy 1995/4; Dr. Ivan Župan: Alexander Urbán 70-roèný, Cactaceae 1995/4.
F. Z.
