Tuzson János

* Szászcsanád, 1870. május 10. – † Budapest, 1943. december 18. / botanikus,egyetemi tanár, az MTA levelező tagja (1909)

1887–1890-ben a selmecbányai Bányászati és Erdészeti Akadémia hallgatója volt, 1894–1895-ben tanársegéd, majd különböző európai országokban tett tanulmányait követően 1901–1903-ban ugyanitt adjunktus. 1904-ben a budapesti műegyetem magántanára, 1905–1940 között a tudományegyetem professzora, 1928-tól az egyetem Füvészkertjének igazgatója is. A fás növények szövettanával, mikológiával és patológiával, később teljesen a növényrendszertani, növényföldrajzi és ősnövénytani kérdések vizsgálatával foglalkozott. Elsőnek írta le a bátorligeti ősláp növényzetét. Jelentősek Magyarország kihalt növényeire vonatkozó munkái. 1932-ben megindította az Index Horti Botanici Universitatis Budapestiensis c. folyóiratot. A Magyar Alföld növényei (exsiccata) sorozatból 22 kötetet jelentetett meg.

Főbb művei:
A bükkfa korhadása és konzerválása, 1904;
Rendszeres növénytan I., 1911;
A balatoni fosszilis fák monográfiája, 1911.