Barlai Béla, Neuherz

* Mosonszolnok, 1870. október 2. – † Budapest, 1921. november 20. / kohómérnök, főbányatanácsos

Tanulmányait Selmecbányán fejezte be 1896-ban, és a kolozsvári egyetemen tett vegyészeti doktorátust 1902-ben. Gyakorlati tevékenységét a Hernádvölgyi Magyar Vasipari Rt. korompai hengerművében kezdte. 1901-től a Selmecbányai Bányászati Főiskola vaskohászati tanszékének helyettes vezetője, 1904-től 1919-ig tanára. Ő szervezte meg a főiskola vaskohászati kísérleti laboratóriumát. Jelentős munkát végzett a hazai kohómérnökképzés, ill. bányászati és kohászati felsőoktatás fejlesztése és korszerűsítése terén. Már 1919-ben javasolta a főiskola Miskolcra helyezését. Számos vaskohászati és oktatásügyi tanulmánya (főleg a Bányászati és Kohászati Lapokban) és több önálló munkája jelent meg.

Főbb művei:
A vaskohászat kézikönyve I–II., 1909–1912.