Trnka Vencel
* Tábor, 1739. október 16. – † Pest, 1791. május 12. / orvos, egyetemi tanár
Tanulmányait Prágában és Bécsben végezte. Orvosi oklevelét 1770-ben Bécsben szerezte. 1769-ben van Swieten a bécsi katonai kórház segédorvosává neveztette ki. 1770-ben a nagyszombati egyetemen az anatómia és a bonctan tanára lett. Swietennek többször is panaszkodott, hogy emberi hullák híján sem kutatni, sem oktatni nem lehet igazán az emberi test felépítését.
Az uralkodónő tanácsosának utasítása ellenére a megyék csak vonakodva szállították Nagyszombatba boncolás céljára a kivégzett bűnözők tetemét. A korszerű műszerek beszerzését is hiába sürgette. 1785–1786-ban az általános kórtan és gyógyszertan, 1786-tól 1791-ig a belgyógyászat professzora volt a Budára helyezett egyetemen, 1786–1787-ben az egyetem rektora. Sok minden iránt érdeklődő, polihisztor típusú ember volt. Nyolc nyelven (magyarul is) beszélt. Az akkori viszonyokhoz képest nagy, kb. 3000 kötetet számláló saját szakkönyvtárat sikerült létrehoznia, amelyet 1790-ben elárvereztek. Elsősorban oktatói tevékenységét tartják jelentősnek.
Főbb művei:
Historia febrium, 1775;
Commentarius de tetano, 1777;
De diabete commentarius, 1778;
Historia cophoseos et barycoiae, 1781;
Historia amauroseos… I–II., 1781( németül: 1790);
Historia ophithalmiae…, 1783;
Historia febris…, 1783 (németül: 1784);
De prolapsu ani, 1785;
Historia rachitidis…, 1787
(németül: 1789); Historia tympanitidis…, 1788;
Abhandlung über das Magenweh, 1788;
Geschichte der englischen Krankheit, 1789;
Historia haemorrhoidum… I–III., 1794–1795.
