Tomka-Szászky János

* Folkusfalva, 1700 vagy 1694. szeptember 7. – † Pozsony, 1762. augusztus 26. / evangélikus lelkész, földrajztanár, történész

Teológiai tanulmányait Jénában végezte. Először Győrött volt lelkész, majd 1732-től haláláig Pozsonyban tevékenykedett. A pozsonyi evangélikus líceumban tanított, ahol korábban Bél Mátyás is működött, így személyesen jól ismerték egymást. Tomka-Szászky egyebek mellett Magyarország történelmét is oktatta, ami abban az időben még szokatlan volt. A diákoknak magyar önképzőkört is szervezett. 1747–1760 között ő töltötte be a líceum rektori tisztét. Anonymus nyomán 1750–1751- ben elkészítette az első magyar történelmi atlaszt (Introductio in geographiam Hungariae antiqui et medii aevi – ez csak halála után, 1781-ben jelent meg). Térképei bemutatják a magyar nép vándorlását; a Kárpát-medencét a római korban és a népvándorlás idején; az avar államot; „Nagy-Morvaországot”; a honfoglaló magyarság megtelepedését; a középkori, valamint a szerző korabeli Magyar Királyság területeit. A különleges és szép kivitelezésű térképeket az teszi még érdekesebbé, hogy szerzőjük a történettudomány számára addig nem, vagy csak kevéssé ismert forrásokat is felhasznált, illetve merőben új és szokatlan elméleteket alkotott.

Főbb művei: Liber de ritu explorandae veritatis per iudicium feni ardentis, 1740;
Hodegus in Prisci rhetoris Attilam, 1745;
Introductio in orbis hodierni geographiam…, 1748;
Conspectus introductionis in notitiam regni Hungariae geographiam historicam…, 1759.