Tomcsányi Ádám

* Kamánfalva, 1755. december 4. –  † Pest, 1831. július 24. / fizikus, mérnök, egyetemi tanár

Középiskolai tanulmányait Nyitrán, Selmecbányán és Nagykárolyban végezte. 1778-tól a budai tudományegyetemen és az Institutum Geometricumban tanult és előbb bölcsészdoktori, majd 1787-ben mérnöki oklevelet szerzett. 1790-ben az egyetemen tanársegéd, 1791–1798 között előbb a nagyváradi, majd a pozsonyi kereskedelmi akadémia fizika és mezőgazdaságtan tanára, 1801-től haláláig a pesti tudományegyetem fizika és mechanika tanszékének professzora volt. 1823–1824- ben a rektori tisztséget is betöltötte. Ő volt az első magyarországi elektromosságtani monográfia szerzője. Ebben a művében az elektrokémiáról és az elektromosság orvosi alkalmazásáról is írt. 1802-ben többedmagával egy természetkutató és orvosi társaság felállításáról szóló tervezetet adott ki (Plan zu einer ungarischen Gesellschaft für Naturkunde und Medizin). 1814-ben Kitaibel Pállal közösen dolgozatot jelentetett meg az 1810-es móri földrengésről. Ebben egy térképet is közreadtak, amely a földrengés okozta hatások eloszlását mutatta. Feltehetően ez volt az első izoszeizita térkép a világon. Egy háromkötetes, 11 tábla rajzzal illusztrált műben összefoglalta a legfontosabb fizikai, csillagászati és meteorológiai ismereteket.

Főbb művei:
Dissertatio de theoria phaenomenorum electricitatis galvanianae, 1809;
Institutiones physicae quas compendio dedit… I-III., 1820–1821.