* Rozsnyó, 1888. október 31. – † Budapest, 1968. október 23. / író, festő, muzeológus,néprajzkutató

Tichy Gyula (1879–1920) festő öccse. Münchenben Hollósy Simon szabadiskolájában (1906), majd 1907–1911-ben a budapesti Képzőművészeti Főiskolán tanult. Grafikatanára Olgyai Viktor volt. Első grafikáit már főiskolás korában kiállították, ekkor jelentek meg első írásai is a Rozsnyói Híradóban. 1923–1927-ben a Sajó Vidék szerkesztője, majd a Prágai Magyar Hírlap munkatársa volt. 1927-ben jelent meg A négy évszak c. önálló kötete saját illusztrációival. 1930-ban a Rozsnyói Városi Múzeum vezetője, majd 1934-től a Szlovenszkói Magyar Kultur Egyesület gömöri körzetének titkára lett. A pozsonyi Magyar Néplapban és a Magyar Minervában jelentek meg írásai. 1935-ben közreadta Pelsőc monográfiáját (Philiceumtól Pelsőcig). Néprajzi kutatással és gyűjtéssel is foglalkozott, anyagát a Néprajzi Múzeum adattára őrzi. Feldolgozta Pákh Albert levéltári hagyatékát. Tervezetet dolgozott ki a gömöri műemlékek, népi kultúra és népművészet megmentésére. Az egykori Rozsnyóról készült művészi fényképei, rajzai és festményei dokumentumértékűek. 1938–1945 között a Napkelet, a Pásztortűz, a Tükör, a Búvár, a Forrás, az Új Magyar Múzeum közölték írásait. A KÉVE (Magyar Képzőművészek és lparművészek Egyesülete) tagjaként (1910–1945) sorra jelentek meg képzőművészeti alkotásai. Főleg szecessziós jellegű grafikai munkái jelentősek.
Egy tusos üveg meséi címmel linóleummetszet-sorozatot adott ki. A kakaslábú vár ostroma c. képe a pozsonyi múzeum tulajdonába került. Novellákat, kisregényeket, irodalomkritikákat is írt. 1948-tól feleségével Budapesten élt.