Káposztás Pál
* Rozsnyó, 1893. június 29. – † Budapest, 1957. szeptember 4. / bányamérnök, feltaláló, egyetemi oktató
A rozsnyói gimnáziumban érettségizett. Felsőfokú tanulmányait 1912-ben a selmecbányai Bányászati és Erdészeti Főiskolán kezdte. Az I. világháborúban a szerbiai katonai bányászatnál (Majdanpek, Rudnok), majd ausztriai altáró-hajtásoknál mérnöki munkakörben működött. 1920-ban a soproni bányászati főiskolán nyert oklevelet. 1920-tól a királd-putnoki szénbányák üzemmérnöke. 1927-ben a budapesti tudományegyetemen földtanból doktorált. 1927–1934 között a szerbiai majdanpeki rézércbánya igazgató-főmérnöke. Visszatérése után a budapesti vízművek újpesti Duna alatti alagútépítésének volt szakértője. E munkája kapcsán elsőként hívta fel a figyelmet a sűrített levegőben végzett méréseknél fellépő fénytörés hatására, 1938-tól az aknamélyítés és bányászati mélyépítés munkálataiba kapcsolódott be (lyukóvölgyi fagyasztásos aknamélyítés stb.). A II. világháború után, 1946–1949 között az államosított szénbányák műszaki igazgatója volt. 1946-ban a budapesti tudományegyetemen magántanári képesítést nyert. 1949–1950-ben a Szénbányászati Kutató Laboratórium osztályvezetője, majd haláláig a Földalatti Vasúttervező Vállalat, később az Út-, Vasúttervező Vállalat (ÚVATERV) irányító tervezőmérnöke. 1946–1952 között a budapesti tudományegyetemen a földtani térképezés és a műszaki földtan előadója volt. Több tanulmánya jelent meg a bányageológia és a bányászati mélyépítés köréből bel- és külföldi szaklapokban.
Jelentős találmányai és újításai:
a Káposztás-féle dobzsilip (1950), táróhajtás úszóhomokban vasbordákkal (1951), táróhajtás úszóhomokban zárt pajzzsal
(1956).
Főbb művei:
Királd környékének bányageológiai viszonyai, 1927;
Petrographische und geologische Beiträge zur Kenntniss des Erzvorkommens von Majdanpek in Serbien , 1934;
Földtani szerkesztések és számítások (egyetemi jegyzet), 1950;
Földtani térképezés (egyetemi jegyzet), 1950;
A fagyasztásos talajszilárdítás tudományos alapelvei és tervezési előírásai, 1951;
A táróhajtás szellőztetése, 1956.
