Tichy Kálmán
* Rozsnyó, 1888. okt. 31. – † Budapest, 1968. okt. 23. / festőművész, szépíró, helytörténész és néprajzkutató
Képzőművészeti tanulmányait Münchenben és Bp.-en végezte, tevékenységére a realizmus mellett a szecesszió gyakorolt nagy hatást. 1918 és 1945 között szülővárosában élt, és sokoldalú tevékenységet folytatott: igazgatója volt a városi múzeumnak, körzeti titkára az SZMKE-nek, tudósítója a PMH-nak, egy ideig felelős szerkesztője a Sajó-Vidéknek. Folyamatos néprajzi gyűjtőmunkát is végzett, s ehhez pénzsegélyeket kapott a CSMTIMT-től. 1945 után Mo.-ra telepítették, ahol már csak képzőművészettel foglalkozott. Halála után hamvait a rozsnyói családi sírboltban helyezték el.
Festőként, grafikusként már 1918 előtt népszerű lett, s 1918 után az élvonalbeli csehszlovákiai magyar képzőművészek közé tartozott. Sok alkotása fűződik Rozsnyóhoz s más szlovákiai helyekhez, tájakhoz (Bártfai loggia, Zborói vár stb.). Jelentős a könyvművészeti, illusztrátori és tipográfiai munkássága. Szoros kapcsolatban állt a Kazinczy Könyvkiadóval, a kiadó ismert emblémáját s kiadványai nagy részének fedéltervét ő készítette. Néhány évig A Mi Lapunk címlapját is az ő rajza díszítette. Képzőművészeti és tipográfiai cikkeket főként a szlovák–magyar nyelvű Slovenská grafikába írt, melyben egy saját tervezésű pályadíjas kezdőbetű-sorozatot is közölt.
Szépirod. munkái zömét a festői szemlélet, látásmód gyakori érvényesülése jellemzi. Az epikát és a lírát egyaránt művelte, s természeti és szerelmes verseken kívül elbeszélő költeményt is írt (A magyar dal születése, Magyar Néplap 1928. febr. 5.). Művei nem tartoznak kisebbségi irodalmunk élvonalába, de a regényben két olyan műfaji változatot kultivált (a tud.-fantasztikus és szatirikus regényt), melyek ritkaságszámba mennek irodalmunkban. Az 1927-ben remek művészi kivitelben megjelent A négy évszak vegyes műfajú könyv, mely tartalmi felépítése s versekkel övezett naptárbetétje alapján egyszerzőjű almanachnak tekinthető. Lírai munkáiból a festői látásmód által erősen befolyásolt évszakversek, epikáiból pedig a színes gyermekmesék tűnnek ki.
Jelentős néprajzi kutatótevékenységet végzett, s mozgósító hatású tanulmányokat írt (Regösjárás és népművészet, MiL 1930/3; A kisebbségi művész küldetése, MÍ 1935/2; A népművészeti kutatás jelentősége a kisebbségi életben, MÍ 1937/2). Szórványos tört. kutatásai eredményeit cikkekben, tanulmányokban közölte, s egy helytört. tanulmánya könyv alakban is megjelent.
Művek: Erinnis, tud.-fant. r. (folytatásokban a Budapest c. napilap 1915-ös febr.-i számaiban); A négy évszak. Színek, mosolyok, könnyek, v. és elb., Berlin 1927; Phileciumtól Pelsőcig. Részletek Pelsőc történetéből, Rozsnyó 1932; Cinege úr végzetes tavasza, szatirikus kisr., MM 1937/1–8 (folytatásokban), újraközlés: Szép Angéla háza (szerk. Turczel Lajos), 1984; Pákh-relikviák a Rozsnyói Városi Múzeumban, különnyomat, Rozsnyó 1943; A Rozsnyói Városi Múzeum céhtáblái, különnyomat, Kassa 1943; Rozsnyói városképek, különnyomat, uo. 1944; Rozsnyó múzeumügye új csapásokon, különnyomat, uo. 1944.
Irodalom: Scherer Lajos: T. K., MiL 1928/9; -yf- ( Sziklay Ferenc): T. K.: Phileciumtól Pelsőcig, PMH 1937. okt. 17.; Szíj Rezső: T. K. művészete és munkássága, ÚSZ 1979/10; Turczel Lajos: A Tichy testvérek. = uő: Tanulmányok és emlékezések, 1987.
T. L.
