* Érsekújvár, 1885. szeptember 5. – † Érsekújvár, 1953. november 17. / tanár, néprajzi gyűjtő, múzeumalapító
Az érsekújvári gimnáziumban érettségizett, 1911-ben a budapesti Képzőművészeti Főiskolán rajztanári oklevelet szerzett. 1911–1945 között az érsekújvári gimnázium rajztanáraként tevékenykedett. 1935-ben megalapította az érsekújvári városi honismereti múzeumot, amely ma az ő nevét viseli. Gyűjtötte és rajzokban örökítette meg a magyar népművészet és népi építészet emlékeit, de szülővárosának jellegzetes régi épületeit is. 1937-ben Szőke Bélával két honfoglalás kori sírt tártak fel.
Főbb művei:
Érsekújvár műemlékei, 1932;
Kisalföldi és gömöri népi építészet (szerk. és összeáll.: Liszka József), 1991.
