* Fülek, 1880. aug. 5. – † Rimaszombat, 1942. okt. 9. / költő, publicista

Szegény sorsú iparoscsaládban született, asztalosnak tanult, autodidakta költő, újságíró, politikus, a kisebbségi magyar ellenzéki pártok rimaszombati képviselője, helyi lapok szerkesztője volt.

Első versét, mely a Gömöri Hírlapban jelent meg 1902-ben, a szegedi Kossuth-szobor körül kialakult botrány ihlette. Ezt követően gyakori munkatársa volt a helyi lapoknak, versei, rövid szatírái, társadalmi és gazdasági vonatkozású cikkei jelentek meg. 1911-ben többedmagával megalakította a Vagyunk c. irodalmi társaságot és az azonos című, mindössze fél évig megjelenő lapot. 1919 márc.-ban a csehszlovák hatóságok Illavára internálták, héthavi fogság után szabadult. Hazatérte után harmadmagával létrehozta a Gömöri Egyetértés c. lapot. Költőként az Új Auróra köréhez tartozott, konzervatív és nemzeti szellemű, romantikus lírát művelt Petőfi és Ady szellemében, műkedvelő színvonalon.

Művek: Felhős ég alatt, v., Rimaszombat 1911; Egyre borúsabb napok, v., uo. 1920; Egy morzsa történelem (illavai fogságának emlékei), uo. 1922; Őrtűz, v., uo. 1928; Isten tenyerén, v., uo. 1937.

Irodalom: Magyar irodalmi lexikon (szerk. Ványi Ferenc), Bp. 1926; Kemény Gábor: Így tűnt el egy gondolat, Bp. 1940; Csanda Sándor: Első nemzedék, 1968; Fónod Zoltán: Üzenet, Bp. 1993, Po. 2002.

Sz. Z.