Tass Antal

* Temesrékás, 1876. április 14. – † Budapest, 1937. január 17. / csillagász, az ógyallai
csillagvizsgáló munkatársa

Csillagászati és matematikai tanulmányait a budapesti tudományegyetemen és műegyetemen végezte. 1899-ben az ógyallai obszervatórium asszisztense, 1904-ben obszervátora, 1913-ban aligazgatója és Konkoly Thege Miklós halála után (1916) az intézet vezetője. 1920-ban az ógyallai csillagvizsgáló műszereinek nagy részét Terkán Lajossal Budapestre mentette és a Sváb-hegyen (mai Szabadság-hegy) megszervezte az új csillagvizsgálót, a Konkoly Alapítványú Asztrofizikai Obszervatóriumot (1921), melynek 1934-ig igazgatója volt. Eleinte napfolt- és meteorészleléseket végzett, később változó csillagokat figyelt meg és a csillagok fényességének meghatározásával foglalkozott. Számos szakcikke és önálló műve jelent meg hazánkban és külföldön is. 1924-ben a csillagászat kedvelői számára Wodetzky Józseffel létrehozta a Stella Csillagászati Egyesületet. Számos változó fényű csillag fényességének megfigyelése mellett elsősorban az ő munkásságának eredménye az égi egyenlítőtől délre fekvő, 10 fok szélességű égi övezet 7,5 fényrendnél erősebb csillagainak fényességkatalógusa. Szívesen foglalkozott csillagászattörténeti kérdésekkel. Az említett katalógus bevezetéseként megírta a csillagászati fénymérés történetét; majd a változócsillagok megfigyelésének történetét is. Ugyanakkor rövid, de tartalmas összefoglalásban ismertette a csillagászati fényképezés fejlődését is. Ezek az írásai német nyelven is megjelentek, és ma is forrásértékűek. Az 1920–1930- as években több részletes tanulmányt közölt a magyarországi csillagászat történetéről.

Főbb művei:
A Déli csillagos ég fotometriája (Terkán Lajossal), 1916);
Adatok a csillagászat történetéhez, 1920.