* Hőlak, 1915. január 15. – † Budapest, 2007. szeptember 14. / fizikus, akusztikus
Az I. világháborút követően szüleivel Budapestre költözött, itt végezte el középiskolai tanulmányait 1933-ban és a szegedi tudományegyetemen matematika-fizika szakon szerzett tanári oklevelet. 1940-ben a budapesti műegyetemen Bay Zoltán tanársegédje lett, majd 1943-ban a későbbi Nobel-díjas Békésy György irányításával akusztikából doktorált a Pázmány Péter Tudományegyetemen. Ettől kezdve elsősorban akusztikával foglalkozott. 1949-ben létrehozta az MTA Központi Fizikai Kutatóintézetének keretében az Akusztikai és Ultrahang Kutatócsoportot. Érdeklődésének középpontjában a beszédkutatás állt. Az ultrahang zónalencsék, teremakusztikai dolgozatai és a beszédhanggal kapcsolatos kutatási eredményei nemzetközi jelentőségűek. Több akusztikai konferenciát és 1971-ben egy 1500 szaktudóst felvonultató nemzetközi akusztikai kongreszszust szervezett Budapesten. Közel 450 magyar és idegen nyelven írt dolgozata jelent meg, 19 könyvnek szerzője, társszerzője,szerkesztője volt.
Főbb művei:
Fizikai hangtan, 1945;
Építészeti hangtan, 1948;
Fizikai akusztika, 1963;
Ultrahangok, 1963;
Akusztikai tervezés, 1966;
Zenei akusztika, 1982;
Hangnyomás – hangosság – zajosság, 1984;
Teremakusztika I-II., 1986;
Einführung in die Musikalische Akustik, 1991.
