Tarczy Lajos
* Hetény, 1807. december 6. – † Bécs, 1881. március 20. / filozófus, természettudós, az MTA tagja
Elemi iskolai tanulmányait szülőfalujában Kovács Péter lelkész irányításával végezte, a gimnáziumot Komáromban járta ki. A pápai ref. főiskolán teológiát és bölcseletet hallgatott, sőt az 1829/30-as tanévben már segédtanárként matematikát oktatott. Az iskola 1831-ben a bécsi egyetemre küldte, ahol a fizikában és a matematikában mélyedt el. Közben elhunyt a pápai főiskola felvirágoztatója és a bölcseletet Magyarországon először magyarul oktató Márton István (1760–1831), akinek megüresedett helyére Tarczyt hívták meg, ő előbb azonban még Berlinben töltött két szemesztert, hogy Humphrey Davy (1778–1829) angol kémikus elektrolízissel kapcsolatos eredményeivel ismerkedjen, majd felkereste a göttingeni, a marburgi és a würzburgi egyetemet. 1833 augusztusában érkezett meg Pápára és megkezdte tanári működését. Reformokat igyekezett bevezetni, a bölcseleti oktatást Hegel (1770–1831) tanítására építette. Ezzel a maradi tanári kar rosszallását váltotta ki, és 1839-től már nem engedélyezték számára kedvenc tárgyának, a filozófiának a tanítását. Ehelyett matematikát, fizikát, természetrajzot, vegytant, geológiát és gazdaságtant oktatott 48 éven át, egészen haláláig. Ez alatt számos kiváló, később jelentős közszereplővé vált személyt tanított (Jókai Mór, Petőfi Sándor, Orlay Petrich Soma stb.). 1837-ben nyomdát alapított a főiskolán. 1841-ben életre hívta az Önképző Társulatot, amely idővel fontos szerepet töltött be Pápa szellemi életében. Magyar nyelven írt tankönyveivel fontos szerepet játszott a magyar szaknyelv kialakításában és a korabeli oktatásügynek is egyik meghatározó alakja lett. Az 1848/49-es magyar szabadságharcban honvédtisztként szolgált, annak leverését követően kizárólag a tanításnak és a tudományoknak szentelte az idejét. Az MTA 1838-ban levelező, 1840-ben rendes tagjává választotta.
Főbb művei:
Népszerű égrajz, 1838;
Természettan az alkalmazott mathézissel egyesülve a haladás jelen lépcsője szerint nyilvános tanításaira szintúgy mint magános tanulásra kézikönyvül dolgozta. Öt tábla rajzzal I–II., 1838;
A német nyelvtan paradigmái, 1838;
Természetrajz elemei, 1839;
Tiszta mértan elemei, 1841;
Népszerű természettan. Tanulni szerető gazdák, mesteremberek s iskolatanítók számára és a nép közt uralkodó babonákra különös tekintettel, 1843;
A dráma hatása és literatúránk drámaszegénysége, 1843;
Természettan elemei, 1844;
Földtan, 1844; Gazdasági géptan, 1844.
