Talamon Alfonz
* Dunaszerdahely, 1966. máj. 14. – † Galánta, 1996. szept. 8. / író
Galántán érettségizett (1984), 1985 és 1988 között magyar-történelem szakot hallgatott a Komenský Egyetem BTK-án. 1988-ban a Csemadok szakelőadója, sorkatonai szolgálatát követően a Szabad Újság szerkesztője volt. 1996. febr. 9-én baleset érte. 1988-ban Tsúszó Sándor-díjat, 1996-ban Madách-díjat kapott.
A Próbaút c. antológiában bemutatkozott nemzedék egyik kiemelkedő tehetsége a 80-as években, az Iródia-csoport tagjaként indult. Az álom és ébrenlét határán zajló történetei, barokkosan zsúfolt, hasonlatokban és metaforákban gazdag stílusa, kompozíciós bravúrjai a legmélyebb lelki tartalmak katartikus erejű elemzésének eszközei. T. az emberi létezés szorongásos pillanatainak, kiszolgáltatottságának, labirintusban bolyongó útkeresésének írója. Utolsó, immár posztumusz műve (Samuel Borkopf: Barátaimnak egy Trianon előtti kocsmából, r. 1998.) „elbeszélésfüzérként és regényként egyaránt olvasható… a fejezetek cserélhetősége a kombinatorikus olvasás felé nyithat horizontot“ – írja monográfusa, Németh Zoltán.
Művek: A képzelet szertartásai, n., 1988; Gályák Imbrium tengerén, r., 1992; Az álomkereskedő utazásai, n., 1995.
Irodalom: Németh Zoltán: Talamon Alfonz (monográfia), Kalligram, Po. 2001; Domokos Mátyás: Végítélet a műteremben, Forrás 1990/1: Elek Tibor: A képzelet szertartásai, Életünk 1990/3; Grendel Lajos: Egy végtelen álom útvesztőjében, ÚSZ 1992. okt.14; Bónus Tibor: Talamon Alfonz: Gályák Imbrium tengerén, Alföld 1993/8; H. Nagy Péter: Az álomvadász, Kalligram 1997/10; Rácz I. Péter: Hedonista szabadkőművesek rémtettei, Jelenkor 1999/2; Keserű József: „Megvallom nektek, barátaim…”, Kalligram 2000/ 7-8.
G. L.
