Tahy László

* Eperjes, 1881. május 16. – † Budapest, 1940. március 4. / diplomata, politikus, a rodostói emlékhelyek kutatója

A bécsi konzuli akadémia elvégzése után 1904-ben a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamaránál dolgozott. 1905-től az Osztrák–Magyar Monarchia bukaresti konzulátusán, majd a bécsi közös külügyminisztériumba volt beosztva. 1907-ben alkonzul Monasztirban, 1909-ben Mitrovicán. 1913 őszétől Bagdadban, majd a Monarchia összeomlásáig Moszulban, ill. Konstantinápolyban teljesített szolgálatot. Az önálló magyar külügyi szolgálat megszervezése során 1920-tól II. oszt. követségi tanácsosi címmel a prágai diplomáciai képviselet vezetője volt 1922. március. 24-ig. Ebben az időben aktívan bekapcsolódott a csehszlovák-magyar diplomáciai tárgyalásokba is, amelyek főleg Edvard Beneš kompromisszumokat elutasító álláspontja miatt csak igen szerény eredményt hoztak. 1920-tól rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter, 1924-től ankarai követ volt.
Ebben az időben sokat fáradozott a rodostói Rákóczi-ház megmentése érdekében. Sikerült bevonnia a török kormányt is az akcióba: megszerezte a szükséges engedélyeket az igen rossz állapotban lévő, de kedvező helyen fekvő ház megvásárlásához, majd meggyőzte a magyar kormányt is, hogy fontos volna ennek az emlékhelynek a megmentése. Erre a célra a magyar állam 50 000 pengőt bocsátott rendelkezésre. Végül az újjáépült rodostói Rákóczi-házat 1933. október 24-én Gömbös Gyula akkori magyar miniszterelnök törökországi hivatalos látogatása során ünnepélyesen felavatták. 1934-től berni követ és a Népszövetség melletti képviselet vezetője. 1935 januárjától a Gömbös-kormányban miniszterelnökségi, majd 1938 májusáig belügyi államtitkár. 1935-től 1939-ig Balassagyarmat kormánypárti képviselője. Földi maradványait Százdon, a családi kápolnában helyezték el.